Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Dávidházi Péter: Könyvtár, múzeum, szentély (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése)

Dávidházi Péter KÖNYVTÁR, MÚZEUM, SZENTÉLY (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése) Animal symbolicum, szimbolizáló lény, állította Ernst Cassirer az emberről; vagyis az bennünk a legsajátosabb, hogy jelképek által vesszük birtokba a világot, szimbólumok alkotásával, átvitelével és újrateremtésével alakítjuk ki a jelentések mindig továbbfejlő rendjét, mely maga az emberi kultúra, méltó otthonunk. Hát persze, vonhatnánk meg fölényeskedve a vállunkat, igaznak éppen igaz, sőt hogyan is lehetne másként, de aligha reveláció; íme bizonyság, hogy nemhiába emlegetjük ma már oly ritkán a szimbolikus formák egykor nagyhírű filozófusát, aki efféle ásatag közhelyekkel traktálna bennünket! Pedig a kulturális antropológia egyik megalapítójának e tételét csak addig hihetjük triviálisnak vagy terméketlennek, ameddig a tiszta spekuláció merőben fogalmi tartományában latolgatjuk, nem pedig tapasztalataink értelmezéséhez hívjuk segítségül. Megfigyeléseinkkel szembesítve ugyanis a tétel valósággal megdicsőül: maga is többféle és mélyebb értelemben bizonyul igaznak, mint önhitten tudni véltük, ráadásul többféle és mélyebb értelmet segít fölfedezni olyan adatok tömkelegében, amelyek fölött figyelmünk, szűken funkcionalista beidegződéstől vezérelve, bizonyára átsiklott volna. Kutatóként például legföljebb használnánk egy olyan könyvtárat, mint a Folger Shakespeare Library, s ha egyáltalán kíváncsiak lennénk rá, akkor magától értetődően mint a tudás gyarapítására hivatott intézményt vizsgálnánk, főként könyvállományát mérlegelve, s legföljebb ettől teljesen függetlenül vetnénk pillantást magára a házra, már ha építészetileg, azaz tisztán művészettörténeti szempontból egyáltalán megérdemli. Cassirer tétele azonban kimondatlanul azt is sugallja, hogy egy könyvtár sem csupán a tudás gyarapítását szolgálja, hanem az animal symbolicum teremtményeként hat világunkra. Érdemes tehát szemügyre venni e különös washingtoni intézmény jelképeit; elemzésükkel közelebb juthatunk egy európai irodalmi kultusz tengeren túli meghonosításának, s az amerikai kultúra önmeghatározásának sajátos problémáihoz, sőt talán egyúttal, ritka alkalom, általában a modern ember áttételes lelki igényeiből is megérthetünk valamicskét. Egy könyvtár jelentése tehát nyilvánvalóan több és más, mint a benne összegyűjtött írásoké; ezért ahogy a Folgerben tárolt könyveket vagy kéziratokat szokás, magát a könyvtárat is olvasnunk, azaz értelmeznünk kell. S mint az igazi olvasásnál a jelentést módosító szövegkörnyezetre, egy intézmény jelképeinek olvasásakor állandóan tekintettel kell lennünk arra a nagyobb intézményi szerkezetre, amelybe vizsgálatunk tárgya beilleszkedik. Annál is inkább, mert ezúttal e szerkezet belső viszonyai is jelentőségteljesek: az East Capitol Street-en emelt fehérmárvány épületben