Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Tverdota György: A nekro-logika (József Attila halotti búcsúztatói)

Mi rejlik e repertoárkészítő és állomásokba rendező célzatosság hátterében? Az a tény, hogy az életrajzok voltaképpeni kiindulópontja a halálrajz. A költő halála utáni József Attila-irodalom egy MTI-jelentésből, illetve egy napihírből bontakozott ki: az öngyilkosság leírásából. A cikkek egy jelentős hányada a következő mondattal kezdődik: „Megdöbbentő távirat érkezett szombat délelőtt...", „Szombat délben riasztó hír futott végig a városon...", „Szombaton délben megdöbbentő hír száguldott végig a magyar fővároson."

18 Ma már kevéssé érzékeljük, de van ezekben a mondatokban valami szörnyen triviális. A korabeli sajtóban naponta találunk híreket, amelyek hasonló mondatokkal kezdődnek, függetlenül attól, hogy cselédlányról van szó, aki lúgkövet ivott, huszártisztről, aki főbelőtte magát, vállalkozóról, aki a csőd elől menekült a halálba. A hírek megrendítő nyitómondatai mögé tekintve felfedezhetjük a szenzációcsinálás gépezetét. A figyelemfelhívásnak ez a kétes értékű masinériája, amelyet az irodalom hónapokkal később még e lapoknak a szemére vetett, olyan eseményről számolt be, amely túlélte a szenzációt. József Attila halála ,mai napra rendelt megdöbbenés'-ből nemzeti üggyé emelkedett. Ez az oka annak, hogy ma már a fentebb idézett mondatoknak a komor méltóságát, nem pedig kiábrándító újságpapírízét érezzük. Velük kezdődik a hagyomány, amelynek alapvető sajátossága, hogy az életrajz szervező elemévé a pálya sokkoló végpontja lett. Az életrajz kiemelt mozzanatai a végkifejlethez igazodtak, a József Attila-i pályakép egyszer s mindenkorra nekrológ-beli életrajzzá vált. A derűs vagy semleges mozzanatok kiszűrődtek belőle, vagy legalábbis háttérbe szorultak, s az kapott hangsúlyt, ami illett a gyászhoz. A biográfia passióvá homogenizálódott és stilizálódott. A pályavázlat elmesélése a megindítás, az érzelmi megrendítés céljának rendelődött alá. A József Attila-életrajz passió-jellegével, hagiográfia-szerűségével külön tanulmányban foglalkozom, erre itt nem térhetek ki.

19 Mi sem mutatja jobban ennek a beállítottságnak az általános érvényét, mint az, hogy a terjedelmes életrajzok szerzői sem vonják ki alóla magukat. A recepció első szakaszának József Attila-képét döntő mértékben befolyásoló József Attila élete, József Jolán könyve bizonyos értelemben nem más, mint egy nagyranőtt passió, grandiózus nyomorreportoár, hosszúra nyúlt (mártír-)hagiográfia. A műfaj természetéből eredően itt nem lehetett kiiktatni a derűsebb életmozzanatokat, a semleges, „pozitív" tényeket. Az életrajz epikus mű, és az élet különböző fordulatai nem hozhatók kivétel nélkül közös nevezőre. De a József Attila élete alaptónusa mégis ugyanaz, mint a nekrológoké, a szöveg rendező elve itt is a megindítás marad. A könyv legnagyobb hatású két részlete az eleje és a vége: a gyermekkori, mély, dosztojevszkiji nyomor és az utolsó, kafkai lidércességű hónap rajza. Ez az, ami keretbe foglalja a meglehetősen vázlatosan és felületesen elmesélt közbeeső éveket. Ha a könyv fogadtatását a sajtóban végigkísérjük, világosan kitűnik a keret ilyen kiemelt szerepe. A rövid, tömör pályavázlatok, amelyek „öszszefoglalják" József Jolán könyvének tárgyát, egyaránt a gyermekkori nyomorra, a betegség sokkoló képeire, az öngyilkosságot közvetlenül megelőző időszakáról készült beszámolókra támaszkodnak. József Attila éle-