Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Csaplár Ferenc: Kassák, a próféta (Fejezet egy kultusz történetéből)

Csaplár Ferenc KASSÁK, A PRÓFÉTA (Fejezet egy kultusz történetéből) Kassák a kultuszok szertartásrendjébe tartozó cselekedettel kezdte pályáját: 1909 áprilisában Ady példáját követve útnak indult Párizs felé. Abba a városba zarándokolt el, mely a nagy példakép politikai és irodalmi megvilágosodásának színhelye volt. Tíz évvel később a magyar avantgárd mozgalom vezéreként Ady ügyében már a bálványrombolás és a kultuszbírálat szándékával nyilatkozott. A Ma 1919. február 26-i számában vezércikként megjelent nekrológban Adyt mint olyan költőt jellemezte, aki Petőfivel ellentétben „improduktív gondolkodó", „passzív temperamentum" volt, s akit „csak a tegnap teljessé érésének" lehet tekinteni.

1 Az Ady sorsában és művében a „lekésettséget", a 19. századi jelleget hangsúlyozó felfogás mögött egy másik irodalmi mozgalommal és költővel kapcsolatos kultusz megteremtésének szándéka rejlett. Akik ott voltak Ady temetésén, azok már a nekrológ olvasása előtt érzékelhették e törekvést. Illyés Gyula plasztikus leírásából tudjuk, Kassák egy hat-hét főből álló, öltözetben és magatartásban a tömegtől föltűnően különböző csoport „csaknem méltóságosan öntudatos vezetőjeként", hozzá külsőségekben is hasonulni kívánó hívek élén közelítette meg a ravatalt. E látvány a jelenlévők egy részében még akkor is vallásos analógiákat ébreszthetett, ha a fekete kalapos-inges, mint Illyés írja, „magát küszködve elszigetelő csoport" létszáma az újonnan csatlakozókkal sem érte el a tizenkettőt.

2 A csoportból és különösen vezetőjéből áradó hit és hivatástudat már csak azért is vallási analógiákat kelthetett, mert ilyeneket valamivel előbb maguk a csoport tagjai, illetve e tagok korábbi társai használtak vezetőjükkel kapcsolatban. Révai József azt írta Kassákról, hogy „az énjét kozmosszá növesztve lírikus".

3 György Mátyás úgy vélte, Kassák írásaiból „egy elődjét-hagyó fejlődési szakasz emberfeletti (misztikus!) elhatározása dikcióz".

4 Mácza János Kassákot bemutatva „egy emberből kisugárzó bátor elhitető erőről" szólt, amely „saját igazának hitében és tudatában nemcsak a maga helyét jelölte ki egy gesztussal, hanem utat mutatott, célt tudatosított, óhajt szított másokban is". Mácza a fentieket szükségesnek tartja kiegészíteni azzal, hogy írásának hőse „a másokkal szembeni felelősségtől" vezettetve „szétterjeszti, megosztja magát", s vállal és visel „minden gúnyt, amit a mozgalom felidéz".

5 Révai, György Mátyás és különösen Mácza e megállapításai, melyeket a kortársak 1917 őszén a Ma Kassák által szerkesztett Kassák számában olvashattak, párhuzamba állíthatók a bibliai megváltó-történet ismert mozzanataival. Kassákkal és híveivel kapcsolatban a mester és tanítványok bibliai képzetét erősítette a szintén 1917-ben megjelent Új költők könyve című antológia. A kötetet szerkesztő, a bevezetőt író, a többiekénél nagyobb és hasonlíthatatlanul erőteljesebb versanyaggal szereplő Kassák egy új hitval-