Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

tiszta szerelem volt a szenvedő, volt a megkínzott fél. A „Különös házasság"ban Horváth Piroska álmait omlasztotta szét a klérustól állandósítani vágyott középkori rend. A „Noszty-fiú eseté"-ben Tóth Mari vágyai, igaz érzései estek áldozatul az úri cselszövénynek. „A fekete város"-ban pedig Otrokócsy Rozália készülő boldogságát tette tönkre a kicsinyes, gyászruhás lőcsei bosszú. A romantikának Mikszáth művészetében betöltött különleges szerepére utal a konfliktusoknak ez a felépítése. Nem véletlen, hogy kései nagy műveiben épp a romantikus mese feleselt mindig az embertelenség tetteivel, s hogy a humánum veszélyeztetettségének jelzésére épp a romantika volt itt hivatva. Ellentmondásos módon bár, de Mikszáth népiessége jelentkezett a romantikán át. Nem a Jókai-féle nemesi-polgári romantikát folytatta tovább Mikszáth. Ezzel szakított már pályája kezdetén. Nem a nemesi múlt tűnt fényeiből, a reformkori tettek eszményítéséből eredt őnála a romantikus érzés. Máshonnan vette erejét. A népmesék és a népballadák hangja érződött „A tót atyafiak" és „A jó palócok" sikert meghozó elbeszélésein. Egy újfajta, népi ihletésű romantikának tört utat velük. S nemcsak a maga számára, az irodalomnak is. Ez az a romantika, amelynek fénye Jókai „Sárga rózsá"-ján vagy Gárdonyi Géza „Az én falum"-ján éppúgy ott érződött, mint ahogy megcsillant majd fél évszázad múltán a Móricz-megírta „Pillangó"-n s „Égi madár"-on is. S ez a romantika végigkísérte Mikszáthot egész életén. El-elhalkult olykor, de sohasem halt el. Hisz a szülőföld üzent benne mindég. Üzent benne a nép. Nem látta Mikszáth a keserű, a szenvedő népet, nem vette számba a népi nyomort. Ebben riasztón egy felszínes kornak szemellenzőzött, alkudó foglya volt. De korával ellentétben meg tudta látni a lent világának szép szenvedélyeit, észre tudta venni a Lapajok, Filcsikek felemelő lelki nemességét. Ha a küzdő, lázadó népet nem is, de értette, érezte a népmesék lelkét. S ha felemásan, romantikus formában nyilvánult is meg: erőt s hitet adott neki ez a népközelség.