Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

érv. Nem mintha Mikszáth meg tudta volna kerülni a saját korát, de fölébe emelkedett. Mert noha mértéket, kilátópontot a saját jelene neki sem adott: biztosította ezt számára a mélyen megélt múlt. Ott éltek benne azok az eszmék, melyek az új polgári Magyarország megteremtését nem utolsó sorban lehetővé tették. Művészetét éltetőn táplálta a 48-ban kiteljesedő hagyományos magyar, kurucos-szabadságharcos, történelmi népi ellenzékiség. A hazáért és szabadságért folyó évszázados nagy történelmi pör elkötelező öröksége a szívében élt. Ez szabta meg világnézetét. Igaz: a 67 utáni új problémák megválaszolására ez a gondolat egymagában már elégtelen volt. A régi küzdött cél, a nemzeti állam, ha felemásan is, de megvalósult: a hagyományos nemzeti kérdések helyett a belső társadalmi megújulás, a szociális átalakulás problémáira esett a hangsúly. A régi történelmi ellenzékiség az új feladatokra nem adott választ, sőt némileg a visszájára fordult. A forradalom után szerepet váltó középnemesség bénító nacionalizmussá kívánta változtatni ezt az ösztönző gondolatot. Azt a forró, igaz s mély nemzeti érzést, amelyben egykor elválaszthatatlanul összeforrt a haladás ügye és a nemzeté: a demokrácia elleni harc zászlajául akarta felhasználni a kisajátító dzsentrihad. Csöppet se véletlen, hogy a századvég átköltéseiben erejüket vesztették a régi kurucdalok. Az Ady-féle „szegénylegény énekekben" csapott csak ki ismét belőlük az egykori gyújtó tűz. De Adyt már a színre lépő új forradalmi osztály, a proletariátus segítette hozzá, hogy korhoz méretezett új tartalommal, izzó, keserű, szociális dühvel telítse meg az áthagyományozott gondolatot. Mikszáth számára nem volt ilyen támasz. Kurucos, 48-as ellenzékisége kevés volt már ahhoz, hogy a kor új kérdései között ennek birtokában eligazodjék, s hogy érteni tudja a készülő jövőt. De a mélyen megélt, egyéniségbe oldott történelmi örökség arra azonban még mindig elég volt, hogy egy néma, mozdulatlan korban ösztönző sugallatával figyelmeztetőn mellette álljon : az eluralkodó polgári-