Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

Mikszáthot a dezilluzionizmus szellemtörténeti varázsszava, a vesztett illúziók fáradt és céltalan kora. Nem a múltat eszményítő, búsongó nemesi romantika, s nem is a kiégett életek cinikus, frivol szkepszise volt ennek a művészetnek éltető eleme: hanem az ösztönző emberség-igény, a konok, kemény valóságszeretet, a meghatott áhítat az élet előtt. Minden kísértő, fel-felmerülő különvéleménnyel szemben az igazi Mikszáth él tovább: a nagy eszményeket őrző, figyelő, gondolkodó művész, a „félelmes író-nagyúr"; Mikszáth: a kritikai realista. Az a Mikszáth Kálmán, akiről Ady minden korváltásszülte bíráló szó mellett is hódolva vallotta: „Olyan magyarja a magyarság egy válságos érájának, amilyen akkorról nincs több." Igaz: ellentmondásokkal volt terhes ez az életút, s ellentmondások kísértenek a műveiben is. A félfeudális társadalmi rend bírálója volt Mikszáth, de ugyanakkor élete végéig ott ült az úri parlamentben; társadalomban és közéletben kivételes helyet biztosított számára a veszélyes barátság: a Tisza Kálmáné. A dzsentri dekadenciának nem volt nála élesebb szemű kritikusa, de hangját olykor mégis szelídebbre fogta a téves kegyelet: vakították még néha a múltnak fényei. S noha szatírára, morális felháborodásra késztette kora, mosolyába olykor legyintő egykedvűség vegyült: az értetlen lélek hátrált meg benne a jövő előtt. A realizmus igényét oly tudatossággal vallotta, mint kevesen mások irodalmunkban; Tolsztoj, Csehov, Dickens volt az eszménye. De az ábrázolás nagy méreteit, az összetett, bonyolult jellemrajzot ennek ellenére sem tudta elérni, keresztezte ezt nála a le nem küzdött Jókai-örökség: az anekdotikus előadásmód. Realizmusán — s ezt senki sem tudta jobban nála — a világirodalmi szinthez mérve mindvégig érződött némi megkésettség, vidékies íz. S mégis: csak az absztrakt, mechanikus szemlélet tévedhet el az ellentmondások sokasítható sűrűjében. Hiszen egy életútnak nemcsak ellentmondásai vannak: van egységbe fogó vezérmotívuma is. Nem pozitív és negatív előjelű