Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

Macaulay és Carlyle. Munkássága az angol irodalom más jeles termékeivel is érintkezik. ,,A jó palócok" apró történetei bizonyos tekintetben rokon vonásokat mutatnak Bret Harte novelláival. Egyik kedvenc írója Dickens volt. Dickens előadásának bája, jellemzésmódja és egynémely formai vonása a fiatal Mikszáth írásaiban is érezteti hatását. Thackerayt szintén olvasgatta magyar fordításban. Ugyancsak ismerte Edgar Poe rejtelmes és hátborzongató történeteit. Pályája kezdetén le is fordította Poe egyik novelláját — franciából (mert angolul nem tudott). A franciák közül Victor Hugo nagysága és képzeletgazdagsága ragadta meg figyelmét, míg Dumas-nak — színes fantáziája mellett — korlátait is helyesen látta. Az újabb francia irodalomból Maupassant-t becsülte legtöbbre; szerinte a parasztot a franciák közül csak ő tudta ábrázolni; a többi közel sem jár hozzá, Daudet is csak pedzi egy kicsit. A századvég többi magyar elbeszélőivel együtt ő is melegen érdeklődött az orosz irodalom nagyjai iránt. Az orosz klasszikusok egyik első, kiváló tolmácsa, Szabó Endre, Mikszáth legközvetlenebb baráti köréhez tartozott. Turgenyevet Mikszáth „a föld legtanultabb" és egyik legbonyolultabb lelkiségű írójának nevezte. De különösen értékelte Tolsztojt, akit óriásnak és általában a klasszikus nagyság egyik legjellegzetesebb példájának tartott. Dolgozóasztalának egyik fő dísze Tolsztoj arcképe volt, melyet a nagy orosz író dedikációval ellátva küldött „A tót atyafiak" és „A jó palócok" szerzőjének. Nagy hatást gyakorolt rá Dosztojevszkij hatalmas lélekelemző regénye, a „Bűn és bűnhődés". Hasonló méltánylattal említi többször Gogolt és Csehovot, a nagy orosz realistákat, kiknek műveit minél gyakrabban szeretné látni a magyar olvasók kezében. Csehovtól bizonyára sokat tanult is. Hiszen Mikszáth szatirikus társadalomszemlélete és jellemábrázolása rokon a Csehovéval. *