Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

Mikszáth műveit mintegy félszázad óta a színház és a film is népszerűsíti. Ö maga nem írt színdarabot, de szívesen fogadta művei dramatizálásának terveit. „A szelistyei asszonyok"-at mint operettet már életében játszották német színpadon (1907). Regényei közül elsőnek „Szent Péter esernyőjé"-t vitték filmre (1917). Azóta számos más munkája aratott sikert színpadon („Az eladó birtok", „Beszterce ostroma", „Szent Péter esernyője", „A Noszty fiú", „A sipsirica" stb.), s a mozik is gyakran gyönyörködtetnek meséinek filmváltozataival. Regényeinek és elbeszéléseinek fő értéke epikai s nem drámai. Ez az alapvető tulajdonságuk fokozottan kitűnik a színház éles világításában. Viszont a film lazább kereteihez meséi jobban alkalmazhatók. A színpadi és filmváltozatokban sok minden elvész Mikszáth művészetéből, de eredeti alakjai, pompás helyzetei és bölcs humora mindig lebilincselik a néző figyelmét. Ezért hálás feladat és minduntalan megújuló törekvés Mikszáth műveinek a színház és a mozi útján, a színjátszás eszközeivel való további népszerűsítése. * Mikszáth „A tót atyafiak"-kal és „A jó palócok"-kal tűnt fel a magyar irodalomban. E művei akkoriban világsikert arattak. Alig van művelt nyelv, amelyre e két kötetét vagy legalábbis ezeknek néhány remek darabját le ne fordították volna. Hasonlóan szép pályát futott be a világirodalomban a „Szent Péter esernyője" is, melyet a következő nyelveken olvashatni (a megjelenés időrendjében): román, francia, német, svéd, angol, szlovák, szerb, holland, dán, finn, olasz, horvát, lengyel, cseh, török, kínai, spanyol. De több más munkája szintén ismeretes a szomszédos népek és a nagy nemzetek körében, így főleg „Beszterce ostroma", „A gavallérok", „A szelistyei asszonyok", „A Noszty fiú" stb. jo