Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

A harmadik nagy hatalom: a klérus. Mikszáth protestáns nevelésénél és liberális szelleménél fogva erős ellenszenvvel viseltetett a katolikus papsággal szemben. Mestere, Jókai ezen a téren is irányíthatta, hisz a „Fekete gyémántok"ban ő is rámutatott arra, hogy az egyházi érdekeltség nemcsak a szellemi, hanem a gazdasági érdekekre is kiterjed. Mikszáth kisebb-nagyobb elbeszéléseiben hosszú időn át csak alkalmilag, egy-egy zárójeles mellékmondatban fejezte ki egyházellenes álláspontját („A kis prímás" stb.). De meggyőződése végül is arra késztette, hogy egy nagyobb műben, regény-koncepcióban foglalja össze ebbeli nézeteit. Ilyen körülmények között írta meg a „Különös házasság"ot, a magyar irodalom legnagyobb antiklerikális regényét (1900). E regény Mikszáth életművének egyik fontos alkotóeleme. Megjelenésekor egyúttal politikai tett volt; s ma is dokumentuma a századvégi magyar politikai törekvéseknek. A „Különös házasság" műfaji szempontból nemcsak „történelmi regény", hanem egyúttal „irányregény". Szűk volna az az értelmezés, amely csak az egyházpolitikai reformok érdekében megalkotott műnek akarná felfogni. A regény sokkal több, mint az 1895-ben bevezetett polgári házassági törvény költői igazolása. Mikszáth a veszélyeztetett liberalizmust féltve, annak érdekében írta meg a „Különös házasság"-ot, a magyar liberalizmus nagy regényét. A „Különös házasság" tehát nem pusztán „egyházpolitikai irányregény", hanem a haladás nagy regénye, Mikszáth felvilágosult szellemének közvetlen s hatásos megnyilatkozása. * Mikszáth elbeszélései részint társadalmi, részint történelmi tárgyúak. Saját korának tanulmányozása és kiábrándító tanulságai arra késztették, hogy időnként szemügyre vegye a múltat is, amelyet elődei (főleg Jósika és