Baróti Dezső szerk.: Radnóti Miklós 1909–1944 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 4. Budapest, 1959)

RADNÓTI MIK L () S József Attila harminckét éves volt öngyilkosságának évében. Radnóti Miklós harmincöt múlott, amikor Györ mellett, Abda község határában, egy kis nyúlgát mentén megölték német és nyilas gyilkosai. így néki három évvel több élet adatott. Időtartamban csupán három év, de a József Attilával végző 1937 után Radnóti Miklósnak még végig kellett járnia az 1937— 1944 közötti pokoljáró utakat. Poklokat, a lélek belső pokolköreinek bugyrait végigjárhatja a költő a békének, csöndnek szelíd korszakaiban is — ez igaz. Mégis Radnóti Miklós életét és költészetének lényegét az határozta meg, hogy fiatal éveinek forradalmi bizakodását a fasizmus európai térhódítása törte meg, s életét, költői művét ebben az egyre apokaliptikusabbá váló korszakban kellett a maga mind szigorúbb költői és erkölcsi normái szerint kiformálnia. Hibátlan lejtésű, hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának. A fasizmussal való állhatatos szembenállás a halál előtti pillanatokig, s a makulátlan zengésű költői hang („fölöttünk fú a förtelmes halál" — utolsó előtti versének félelmetes alliterációi!) szinte a tarkónlövés előtt — a fejlődésnek e% a menete emeli Radnóti Miklóst vita nélkül József Attila mellé a magyar költészetnek ebben a korszakában. A fejlődésnek ez az iránya egyben rámutat arra az újra, arra a többletre is, amit Radnóti jelent