Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Hallja, míg él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket. (Nagyon fáj, 1936.) A szerelem tehát legutolsó menedéke már az öngyilkossággal vívódó, a halállal farkasszemet néző költőnek. Ez a szerelmi átkozódássá fajuló szerelmi vallomás közvetlen rokona az 1936 végéről származó megrendítő antifasiszta verseknek, amelyekben a szere-