Nagy Mariann szerk.: Radnóti Miklós bibliográfia (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 20. századi magyar írók bibliográfiái, Budapest, 1989)

Előszó

ELÖSZÖ Ismét új sorozattal jelentkezik a Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai műhelye. Az 1972 óta megjelenő bibliográfiai füzetek összeállítói abból a felismerésből kiindulva kezdtek munkájukhoz, hogy a magyar irodalomtudományi szakbibliográfia a korábbiakban egyoldalúan csak az irodalomró/ szóló munkákat figyelte, s szinte teljesen elhanyagolta az irodalmi művek, a szövegek számbavételét. A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai vállalkozásai ezt a hiányt szerették volna pótolni. Ezért vállalták az irodalmi érdekű folyóiratok és hetilapok, illetve az antológiák olyanfajta leírását, amely egyben a közreműködő munkatársakra is felhívja a figyelmet. A tartalmi feltárást, a szövegek számbavételét szolgálták folyóirat-repertóriumaink, és ugyanezt szolgálja az 1910-től 1944-ig terjedő időt átfogó napilap-repertórium sorozat, amely a Világ, az Est-lapok és a Magyar Nemzet kulturális és publicisztikai közleményeinek a leírását tartalmazza. E közel két évtizedes szövegfeltáró munka azonban még mindig kevésnek bizonyult az elmaradt szövegdokumentációhoz képest. Különösen huszadik századi klasszikusaink esetében volt érezhető a hiány, hiszen életükben alkotásaiknak csak egy része jelent meg kötet formában, azok jelentős hányada továbbra is folyóiratok, heti- és napilapok évfolyamaiban rejtőzik. Tegyük hozzá: sokszor teljesen elfeledve, ismereten ül. Ezért döntött úgy a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy kezdeményezi a források folyamatos és elemző feltárását. Ám az időbeli és anyagi lehetőségeket figyelembe véve új utakat is keresett a feladat elvégzésére. Úgy vélte, új bibliográfiai sorozatában s az azt megelőző gyűjtőmunkában szűkíteni kell a korábbi bibliográfiák - így például az irodalmi folyóiratokat és az antológiákat leíró munkák — adatmezőit, amelyek a források könyvészeti vonatkozásait is tartalmazták. E koncepció szerint a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket maradéktalanul és kizárólag a szépirodalmi szövegekre és az íróra, illetve a művére vonatkozó adatok összegyűjtésére kell összpontosítani. Ezen túlmenően azzal is számot kellett vetni, hogy még a fenti gyűjtési terv is túl tág. Ha a magyar sajtó és könyvkiadás valamennyi termékét átnézzük, s azokból valamennyi író művét és művének kritikáit felgyújtjuk, gyűjtésünk mennyiségileg oly mértékig felduzzad, hogy gyakorlatilag kezelhetetlenné válik. Ezért a gyűjtés megindítói úgy döntöttek, szelektálnak annak érdekében, hogy ezáltal adataik lehetőleg az irodalomtörténeti folyamatnak csak lényeges információit rögzítsék. E szelekció első lépéseként a gyűjtés megindítása előtt összeállítottuk annak a közel 240 írónak a névsorát, akiknek a műveit, illetve a rájuk vonatkozó közleményeket számba kell venni. A források tekintetében csak részben korlátoztuk a gyűjtőkört. A folyóiratok és a kulturális hetilapok esetében ugyan nem szelektáltunk, ám a napilapok közül csak a központi jelentőségű fővárosi és vidéki címek megvallatására vállalkoztunk. Munkánk nem titkolt célja: a már megindult vagy a jövőben meginduló kritikai kiadások és gyűjteményes összeállítások teljességének és hitelességének az elősegítése, szol-