Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

Ekkor kellett volna a vállalkozást befejezni. Hogy azonban az olvasót erről meggyőzhessük, a folyóirat historikumához kell röviden visszatérnünk. (A Muzárion kötetei) Az első két kötet vitathatatlanul kimagasló színvonalat ért el nemcsak esztétikai irodalmunk, de a kortársi magyar irodalom egészében is. Mégis: a közönség érdeklődésével kezdettől fogva bajok mutatkoztak. A folyóirat nemigen fogyott, s emiatt a II. kötetet már csak ötszáz példányban jelentette meg Szemere. 1826-ban és 1827ben az előfizetésgyűjtők levelei egyöntetűen arról panaszkodnak, hogy a „kritika-esztétikai literatúra oly kevéssé kapós". A II. kötettel azután ez a szakadék a lap intenciói és a közönség felkészületlensége következtében tovább mélyült: a már említett Ferenczy Lajos nevű olvasó például akként értelmezte a folyóirat címét a II. kötet végén közölt olvasó-levelében, hogy „valami életleírások foglaltatnak a könyvben, a literatúráról való értekezésekkel egyetemben". Döbrentei 1826. november 25-i és Guzmics Izidor 1827. május 11-i leveleinek tartalmán is érdemes lett volna a szerkesztőnek elgondolkoznia. Ha Döbrentei még csak a ciklusok és címek hiányát rótta fel az Élet és Literatúrának, Guzmics jóval tovább ment: a közönségtől való elszakadottságot, az olvasói érdekek elhanyagolását lobbantotta a szerkesztő szemére. Múlhatatlanná vált tehát a közönség igényeihez, felkészültségéhez való közelítés. S amikor — egy éves szüneteltetés után — 1829 tavaszán a folyóirat III. kötete megjelent, már új nevet viselt a címoldalán. Olyat, amely eleve jelezte a szerkesztői koncepció módosulását. A romantikus nevet Szemere az antikos Muzárion-naX cserélte fel. Wieland híres epikus tanítókölteményének (1768) címét nem azért választotta, mintha megtért volna az eposz hirdette „mértéktartó középutasság" eszméihez. Kényszerűség volt számára ez a címváltoztatás, a közönségóhaj tudomásulvétele. A klasszicista cím különben e publikum számára azt is tükrözni volt hivatott, hogy a benne foglalt tudomány ezentúl a gráciák filozófiája lesz, azaz elméletet ezentúl könnyedséggel, oldottsággal, színes költőiséggel társít.