Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

is utalt, amikor 1797-ben megállapította: „Die Poesie ist eine republikanische Rede; eine Rede, die ihr eignes Gesetz und ihr eigner Zweck ist, wo alle Teile freie Bürger sind und mitstimmen dürfen"? Kétségkívül, de ennek az irodalmi életet a feudális közélettől elkülönítő elvnek kinyilvánításával a hazai közegben Toldy mindenképp úttörő szerepet vállalt. Mint ahogyan az ezt követő szónokias platformmal is, melyben a „szép palotája" szolgálatára hívta fel kritikustársait —jóllehet felhívása nem más, mint romantizált parafrázisa Lessing Levelek az antikvitásról (1768-1769) híres 57. levelében foglaltaknak. Emellett a hirdetett korszerű magatartáseszménynek meggyőző gyakorlati bizonyságát is adta ugyanekkor: abban az elmélyült kritikában, amely — mint arról már szóltunk - épp folyóiratunkról, a „szépnek iskolájá"-ról számolt be nagy elismeréssel a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. De nemcsak Toldy gesztusai vallottak arról, hogy a szerkesztők kezdeményezését a fiatalok megértették. Stettner-Zádor György (írói álnevén Fenyéry Gyula) és Szontagh Gusztáv, az Aurora-kör pályakezdő tagjai a II. kötetet bírálva maradéktalanul azonosulnak az Elet és Literatúra kritikaiságával. Sőt Szontagh, kinek nézeteiben ez idő tájt a feudális nacionalizmusnak oly sok eszmeeleme volt még megtalálható, ezen a téren igen lényeges, előremutató elvi tanulságot is kimond. Azt, hogy a literatúra merőben más közeg, mint a társaságé, a szokványos nemesi miliőé. „Csak különböző individualitásnak különböző látásmódja s szabad vizsgalatjai által fejlik ki tisztára minden oldalról az igazság" — vallja Kölcsey vitapartnere, e téren egyetértve a lap híres főmunkatársával. Legszebb eredménye a kritikai küzdelmeknek mindazonáltal a folyóirat „Benjámin"-jának, Szalay Lászlónak a vállalkozás újabb köteteiről írott, már említett könyvecskéje volt, az Észrevételek a Muzárion III-IV. kötetéről. Ez a mű azt nyújtotta, amelynek eléréséért a szerkesztők harcba indultak: a romantikus elmélet legfrissebb és legkorszerűbb gondolatainak alkalmazását következetesen kritikai módszerrel és szemlélettel. A fiatal író kritikai attitűdje: hallatlan nyíltsága, előítéletektől való teljes mentessége, tekintélyeket nem tisztelő, markáns ítélőereje: az Elet és Literatúra szerkesztője és főmunkatársa munkája értelmének, sikerének legszebb bizonysága.