Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

kell megtartani, követni, irodalmunkban „korcstalan magyar nyelvűség" kell stb. S végül utóbb a fiatal és reményteljes kritikus, Szontagh Gusztáv krypto-konzervatív írásait közölte, melyek egyelőre a rendi nacionalizmus irodalomfelfogását summázzák. Egyik cikkében Döbrentei polémiáját folytatja Kazinczyval, illetve Kölcseyvel az „eredeti magyar nyelvi alkotmány" nevében, dogmatikus álláspontját azzal a Rousseau-t tipikusan nemesi módon értelmező tétellel „támogatva meg", hogy „Ép durvaság jobb fonák míveltségnél". Másik írásában pedig a komikumtanulmányhoz fűz megjegyzéseket Szontagh. Kisfaludy Károly újabb drámáira reflektál: szerinte az Aurora vezére letérni látszik ifjúsága, a Kérők útjáról, mivel frissen megjelent darabjai nélkülözik a nemzeti élet színeit, míg bátyjának nemesházi rajzolatai, jóllehet tele vannak művészi hibákkal, „magyarok és nemzetiek", így gyönyörűséget okoznak. Ha a konzervativizmus tehetséges fiatalokat is felvonultatott nézetei kolportálására, Szemere még felkészültebb és tágabb látókörű fiatalokkal adatta meg a választ. Mailáthnak Toldy felelt az Elet és Literatúra I. kötetéről írott kritikájában. Előítélettől mentes, kérlelhetetlen logikájú kérdése sok félreértésért volt Kölcsey számára elégtétel: „... a nemzetiség e legfentebb tulajdona a költőnek, s nem lehet-e a nem-nemzeti nagyobb mindeneknél? „S ehhez hasonló másik riposztja is, amellyel ugyancsak a feudális nacionalizmus jellegzetes megnyilatkozását, Dessewffy József „kíméletre" intését utasította vissza: „ ... mehet-e addig a patrióta kívánsága, hogy száraz kórót rágjunk, mert e földi, az ananász helyett, mert nem e földi?" Szellemes találatai tíz év küzdelmeinek — benne folyóiratunk munkájának — gyümölcseit sűrítik magukba. Szontagh ortológus reprízére Kazinczy adta meg a feleletet: a fejlődéselvet hangsúlyozva, amelyet ugyan Szontagh emlegetett, de amely ítéleteiből hiányzott. Emellett aláhúzta a Toldy által mondottakat: a tudomány országában a földnek minden lakosa egy nagy nemzet tagja, s a fejlődni nem akaró nem mellőzheti, hogy a többi nemzetet figyelje. A másik polémia Szontaghgal — Kisfaludy Károly védelmében — pedig perdöntő volt a nemzetiség- és eredetiségprincípiumok polgárosuló tartalmainak diadalra juttatásában. Először Toldy adta meg a választ, részletesebben kifejtve a Mailáthnak írottakat: a nemzetiség nem egyetlen része a karakternek, az általános emberi magasabb jellemjegy a nemzetiségnél, „az okos állat legfőképpen ember". A nemzeti jelleg