Kendéné Palágyi Erzsébet szerk.: Magyar Nemzet 1938. aug. 25–1944. márc. 22. Repertórium (1938-1939) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1980)

Vásárhelyi Miklós: A Magyar Nemzet. 1938-1939.

vával együtt legharcosabb és leghatékonyabb illegális hirdetője minden hazafias és demokratikus erő összefogásának, előfutára az antifasiszta, németellenes egységfront megteremtésének. Végleges betiltása előtt a maga sajátos stílusában, közvetett formában mind sűrűbben veti fel a háború után újjászülető Európa és Magyarország társadalmi, gazdasági problémáit. Nemzeti küldetésének teljesítése közben igy fejlődött, tolódott fokozatosan balra a Magyar Nemzet. S ezzel egyidejűleg olvasótábora rohamosan gyarapodott, tekintélye állandóan nőtt. Az egykori sajtó tükrében bízvást mondhatjuk, hogy a Magyar Nemzet a II. világháború alatt a magyar politikai kultúra szerves részévé lett, behatolva a közgondolkodás olyan rétegeibe, amelyeket eladdig a jobboldali ideológia szellemi monopóliuma uralt. Példányszáma a kezdeti hétköznapi húszezerről megduplázódott, majd ötvenezerre nőtt, vasárnap pedig elérte a 150 ezret is. Politikai jelentőségét érzékelteti, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali sajtó szüntelenül támadta, rágalmazta, polemizált Írásaival, követelte betiltását, ezzel is jelezve, hogy milyen veszélyesnek tartja befolyását. Dokumentumok bizonyitják, hogy a németek diplomáciai úton milyen kitartóan szorgalmazták a Magyar Nemzet megrendszabályozását, "átalakítását", illetve megszüntetését. Vitathatatlan, hogy a Magyar Nemzet több volt, mint sajtótermék, az országos politikai napilapok egyike. Jelképpé, fogalommá, intézménnyé nőtt, a korabeli magyar történelemnek egyik fontos, pozitív tényezőjévé. Nemcsak regisztrált, hatott is. így kell ma is lapozgatnunk oldalait. Kötetekbe gyűjtött példányaiban nemcsak értékes dokumentumok tárát találjuk, hanem a történelmet formáló erőt is érezzük. Egy-egy vezércikket, tanulmányt, glosszát, kritikát, riportot olvasva szinte újjáéljük a szerző belső izgalmait, a reménységet, a szorongást, a kor nyomasztó légkörét. Elszürkült, tépett, csonka példányaiból történelmi személyiségünk jobbik énje, a nemzet lelkiismerete szólal meg - vigaszul és biztatásul. A Magyar Nemzet politikai profiljának sokrétűségét és árnyaltságát érzékelteti munkatársi gárdájának kialakulása, illetve kiegészülése. A Magyarság szerkesztőségének régi tagjai mellett ott találjuk a történettudós Szekfü Gyulát, tanítványai közül Gogolák Lajost és Ferdinandy Mihályt, a haladó gondolkodású katolikus Katona Jenőt és Kunszery Gyulát, a szocialista Szabó Istvánt, Erdődy Eleket és állandó külső munkatársként a szociáldemokrata Miliők Sándort, a falukutató írók közül a polgári demokrata Szabó Zoltánt, Kovács Imrét, Kerék Mihályt, a megszűnt polgári radikális Magyar Hirlap volt munkatársát, Várkonyi Tituszt, a kommunista Markos Györgyöt és Hegedüs-Bite Dánielt. Az irók közül bizonyos időközökben folyamatosan találkozunk a lap hasábjain Illyés Gyula, Szabó Dezső, Márai Sándor, Kassák Lajos, Babay József, Tabéry Géza, Devecseri Gábor, Bóka László és sok fiatal tehetség nevével. A lap váratlan, átütő sikerének titka elsősorban annak tulajdonitható, hogy már megjelenése első hónapjaiban újszerű szerkesztési gyakorlat alakult ki. A Magyar Nemzet hasábjain a külpolitika túlsúlyra tett szert. A külpolitikai cikkek, gyakran vezércikkek, cikksorozatok, hivatalos közlemények, á hirközlő irodák jelentései, az Európa különböző fővárosaiban működő különtudósitók beszámolói, riportjai, kommentárok, térképek, grafikai illusztrációk mind az olvasó tájékoztatását szolgálták. A szerkesztőség új műfajt is teremtett: a napi külpolitikai összefoglalót, amely az információk rengetegében az olvasó orientálását segitette. A háború kirobbanása után a külpolitikai rovat a hadijelentésekkel, hadszintéri beszámolókkal, értékelésekkel és a mindennapi katonai kommentárral egészült ki. Fontosabb események, fordulatok, megnyilatkozások alkalmával a külpolitikai és a háborús fejleményekről szóló beszámolók az újságnak több mint felét tették ki, de a szokványos hétköznapi számokban is kitöltötték a lap egyharmadát. A magyar sajtó történetében nagypéldányszámú, a széles közönségnek szánt napilapban először tett szert ilyen súlyra - terjedelemben és minőségileg is - a világpolitika alakulását követő tájékoztatás. S ez több volt okos szerkesztőségi gyakorlatnál. A hagyományos belső lapstruktúra radikális módosítása