Kendéné Palágyi Erzsébet szerk.: Magyar Nemzet 1938. aug. 25–1944. márc. 22. Repertórium (1938-1939) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1980)
Vásárhelyi Miklós: A Magyar Nemzet. 1938-1939.
A MAGYAR NEMZET 1938-1944 1938. augusztus 25-én reggel új magyar politikai napilap jelent meg: a Magyar Nemzet. Azt, hogy a lappal valami új született a magyar sajtó történetében, s nem csupán újabb országos orgánummal bővült az akkori magyar hírlapirodalom amúgy is eléggé gazdag és változatos színképe, már a Magyar Nemzet prezentálása is érzékeltette. A lapfejen az újság cimét archaizált, sajátos grafikai leleménnyel az egykori Landerer és Heckenast nyomda felnagyított betűiből állították össze. Ebből a betűcsaládból származtak azok a finomivelésü Írásjelek, amelyekkel 1848. március 15-én kinyomtatták a szabaddá nyilvánított magyar sajtó első termékét, Petőfi Nemzeti Dalát. A szembeötlő formai megoldás a politikai lényeget tükrözte: egyértelműen és tudatosan utalt 1848 függetlenségi és szabadságharcos eszményeire. Az ötletes hangulati képzettársítást alátámasztotta a lapfej másik, tipográfiailag kiemelt mozzanata: Főszerkesztő: Pethő Sándor. S az első szám átlapozása közben bizonysággá érett a vizuális élmény. A hirlap felelős szerkesztője: Hegedűs Gyula, a bemutatkozó példány ismertebb szerzői: Lendvai István /Nomád/, Katona Jenő, Gogolák Lajos, a belső és az állandó külső munkatársak névsorában Parragi György, Frey András, Galamb Sándor, Izsáky Margit. Hamarosan felsorakozott melléjük Tombor Jenő, Horváth Zoltán, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Papp Antal, Szilágyi Sándor /Szidor/, Wesselényi Miklós, Kunszery Gyula és mások. Alap bejelentette, hogy az irók közül Illyés Gyula és Kodolányi János rendszeres közreműködésére számit. A Magyar Nemzet külső megjelenése, munkatársainak listája, Írásaiknak irányzata, az egész lap szelleme már a kezdet kezdetétől sokat sejtetett szerkesztőinek szándékáról. Később, az évek múlásával az első számokban kifejeződött sajtóstratégiai célkitűzés mind nyilvánvalóbbá vált, s mind magasabb színvonalon jutott kifejezésre. A lap nemcsak eszmeileg, szakmailag is nagyot fejlődött. Szándékait egyre tudatosabban, merészebben és hatékonyabban valósította meg. Mindvégig bátor és tántoríthatatlan szócsöve volt a német hóditó politika, a nemzeti szocializmus és különböző magyarországi fattyúhajtásai elleni szellemi ellenállásnak. Öt és fél évi küzdelem után fojtották beléje a szót: 1944. március 22-én, a németek bevonulása után végleg betiltották. Addig is többször sújtották betiltások, megtorlások, fenyegetések. Szüntelenül a német hitlerista propaganda és a magyar szélsőjobboldal támadásainak pergőtüzében állt. Munkatársait felbérelt nyilas merénylők részéről nemegyszer személyes inzultusok is érték. Súlyosan megrendítette a Magyar Nemzetet főszerkesztőjének, alapitójának és szellemi irányitójának, a kitűnő publicistának, Pethő Sándornak 1940 nyarán a francia összeomlás nyomán megváltozott nemzetközi helyzet és az ezzel összefüggésbeh támadt belpolitikai feszültség okozta kényszerű távozása, majd közeli tragikus halála. Helyét a lap eszmei vezetőjeként rövidesen a tudós Szekfü Gyula vette át. A német megszállás után a lap munkatársainak többsége illegalitásba kényszerült, Lendvai Istvánt a nyilasok meggyilkolták, Parragi Györgyöt a Gestapo letartóztatta és deportálta. A viszonylag rövid életű hirlap egyes évfolyamainak áttanulmányozása után, fölidézve a történelmi korszak légkörét, túlzás nélkül állithatjuk, hogy a korabeli Magyar Nemzet németellenes és antifasiszta szellemi ellenállásunk egyik legnagyszerűbb megnyilvánulása'volt, és a tárgyilagos kritikai mérlegelés nyomán méltán vivta ki helyét legnemesebb nemzeti hagyományaink sorában.
