Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)
Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939
ábrázolják, s amilyennek lennie kell, ha az öldöklő versenyben a felszínen akar maradni. Tehát egy típus megtestesítője, csak éppen az átlagosnál tehetségesebb és eredményesebb. Ilyen volt a többi újságmágnás is, ilyenek teremtették meg a magyar gyáripart, hozták be évszázados gazdasági elmaradásunk jelentős részét. Ok alakították ki fővárosunk mai képét. A parasztság elnyomorodás a, a munkásság elnyomása, kizsákmányolása árán. Miklós Andor lapkonszernje , Az Est Lapkiadó Rt. virágzása teljében, a harmincas évek elején, hat és félezer embert foglalkoztatott. 354 volt az újságírók, külföldi tudósítók, munkatársak, kiadóhivatali tisztviselők és a három lapot előállító nyomdászok száma, 6100-an voltak a terjesztők! A felfokozott életritmus elhasználta Miklós Andor szervezetét. Viszonylag fiatalon, ötvenhárom éves korában halt meg szívroham következtében, 1933 decemberében. Látványos temetésen búcsúztatták. A gyászszertartást az időközben katolizált kiadó- és laptulajdonos felett a Mátyás-templomban Nemes Antal címzetes püspök celebrálta. Gyászolta a hivatalos Magyarország és sok százezer olvasó. Részvéttáviratot küldött Gömbös Gyula miniszterelnökkel az élen az egész uralkodó elit: József főherceg, Bethlen István, Imrédy Béla, Hóman Bálint, miniszterek, főurak, iparbárók, bankárok. Ami azonban talán még figyelemreméltóbb, úgyszólván mindenki, akinek a magyar szellemi életben rangja volt, Móricztól, Babitstól Herczeg Ferencig és Makkai Sándor püspökig. A nekrológok, visszaemlékezések, méltatások özönéből hármat vélek kiemelendőnek. Babits Mihály Az Est 1933. december 7-i számában így írt: "A mai újságírásban ő adott legméltóbb helyet az irodalomnak, s számos nagy író tisztelte benne legigényesebb értőjét és személyes pártfogóját. " íme néhány gondolat Móricz Zsigmond méltatásából, mely a Pesti Napló 1933. december 3-i számában jelent meg: "Soha nem hazudott. Soha nem hallottam tőle, hogy mást kell írni, mint ami az igazság. Csak az adagolásra vigyázott. Szerkesztő volt: a legnagyobb szerkesztő zseni, akit valaha is ismernem adatott. Nem közlő író volt: irányító. Nem vonult meg a napok eseményének fedezetébe: vállalt F...J Volt egy korszak, amikor Mikes Lajost megbízta, vegye kezébe a magyar írók sorsát. Ez egy fantasztikus hőskor volt, amiről regék szólnak C .Jókor jött Miklós Andor a magyar nép számára, és fel nem fogják tudni mérni azt a mély rigolozást, amit az ő lapjai végeztek az új magyar élet számára. " Kárpáti Aurél, a neves színikritikus és író, aki több mint két évtizedig dolgozott Miklós Andor irányítása alatt, azt írta a Nyugat 19 33. december 16-i, 24. számában: "Miklós Andor nemcsak élvezte, szerette és támogatta, hanem őszintén tisztelte is az irodalomban mindazt, ami benne friss és eredeti érték. Valamikor, ifjúkorában maga is írt egy kötet verset. Költőjük nem mint lírikus írta be nevét a magyar kultúra újkori történetébe. Az irodalomnak mindvégig szerelmese maradt. Csakhogy így még meglepőbb a dolog, Elkracholt írók, ha később más téren érvényesülve hatalomra és tekintélyre tesznek szert, rendszerint lenézik, ha ugyan meg nem gyűlölik az irodalmat. Mintegy bosszút állva vesznek maguknak elégtételt a szenvedett kudarcért. Miklós Andor nem ezek közé tartozott. Ellenkezőleg, ő volt az a ritka kivétel, aki híven megőrizte rajongását és elismerését minden valódi érték és nagyság iránt. " Tudjuk, az ilyen jellegű alkalmi megemlékezések hajlamosak a túlzásokra, az általánosító dicsőítésre. A nekrológok tömkelegéből ezért szándékosan válogattunk ki néhány sort a szellemi élet igen tekintélyes, köztiszteletnek örvendő személyiségeitől, akik konkrét formában ecsetelik Miklós Andor erényeit. Értékeit, kiváló szerkesztői rátermettségét, felkészültségét, a kultúra, az irodalom iránti őszinte, mélységes tiszteletét. Ezek az autentikusan ható megállapítások ellentmondanak a róla később kialakított és az irodalmi köztudatban máig kisértő képnek. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy e sorok abban az esztendőben íródtak, amikor Hitler hatalomra jutott, s Magyarországon is megindult Gömbös uralma alatt a fasizálódási
