Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)

Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939

folyamat. Az Est-lapokra fenyegető árnyék borult, és magyar író részéről tettnek számított kiállani Miklós Andor és liberális lapjai mellett. Miklós Andor teljes vagyonát özvegyére, Gombszögi Fridára, az ismert színésznőre hagyta. A végrendelet végrehajtásával három legközelebbi munkatársát bízta meg: Salusinszky Imrét, aki átvette a konszern szellemi irányítását, Vadnai Bélát, a kiadóhivatal vezetőjét és dr. Salusinszky Gyulát, a vállalat jogtanácsosát. A főszerkesztő-tulajdonos halála után Az Est-lapok hanyatlásnak indult. Kétségtelen, hogy Miklós Andor halálával a konszern élén pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Lapjainak sorsát mégsem ez a veszteség határozta meg, hanem a történelem alakulása. A rohamosan jobbra tolódó országban egyre inkább történelmi anakronizmusnak tűnt ez a liberális sajtóhatalom. Az egymást követő kormányok fokozatosan korlátozták, sújtották, sorvasztották, majd 1939 októberében adminisztratív úton föloszlatták. A Pesti Napló megszűnt. Az Est a kormány tulajdonába került, s nevét átkeresztelték Pestre. Rövidesen elszürkült, eljelentéktelenedett. A Magyarország a kormánypárton belül a kettős politikát kezdeményező Teleki Pál, majd a Kállai Miklós miniszterelnök körül csoportosuló konzervatív erők félhivatalos szócsöve lett. Sajtótörténetileg négy szakaszra osztható Az Est, illetve Az Est-lapok története. Az első a bulvárlap megalakításától, 1910. április 15-től 1919. március 26-ig tart, amikor a fejlécről lekerül Miklós Andor neve, majd május 13-án a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsa a lap megjelenését beszüntette. A tizedik évfolyamig terjedő első periódusra esik Az Est hírnevének megalapozása és fénykora. Az ellenforradalom felülkerekedésével, közel féléves szünet után, 1919. szeptember 28-án jelenik meg újra a lap Miklós Andor irányítása alatt, összesen négy oldalon, a fejlécen a román cenzori hivatal ügyeletes tisztviselőjének nevével és fehér foltokkal a kihúzott cikkek helyén. Egy év múlva, 1920. szeptember 1-én reggel jelenti be a Pesti Napló a lapkonszern megalakulását. A három újság a fehérterror esztendeiben a nyílt, brutális terror és merényletek légkörében, a cenzúra, a részre hajló papírgazdálkodás, a vasúti szállítás bojkottja, a kolportázsjog többszöri megvonásának nehézségeivel küzdve létéért harcol, súlyos kompromisszumok árán igyekszik átmenteni magát kedvezőbb időkre. Sikerre. Az Est újra-megjelenése első pillanatától harcolt a rend helyreállításáért, az anarchia, az atrocitások, a különítmények gaztettei, a törvényszegés ellen. Mindezekért a Friedrich-kormányt tette felelőssé, és a stabilizáció egyetlen reális biztosítékát az antant hatalmak által favorizált Horthy Miklós tengernagyban és a Nemzeti Hadseregben látta. Ebből a meggondolásból szegődött Horthy hazai és külföldi propagandistáinak táborához. Tudatosan elhallgatta vagy meghamisította a "fővezér" személyes felelősségét a bűncselekményekért. A "kisebbik rossz" örökös önfelmentő elvét követve támogatta Horthy kormányzóvá választását, és elkente "a választás" gyalázatos körülményeit. Előbb egy liberális-kisgazda koalíciós kormányzás reményében ringatta magát, majd amikor nyilvánvaló lett ennek megváló s íthatatlans ága, 1920 nyarától egyre következetesebben hirdette "egy komoly, tekintélyes személyiség" vezetése alatt ténykedő "nemzeti egységkormány" létrehozásának időszerűségét. Hamarosan nyíltan is előállt a farbával: jelöltje - az egész magyar liberális burzsoázia nevében - Bethlen István volt. A bethleni konszolidáció éveire esik Az Est-lapok újabb felvirágzásának kora. Mint valamennyi legális polgári sajtótermék, tudomásul veszik az ellenforradalmi rendszer hatalmának realitásait, tiszteletben tartják törvényeit, rendeleteit, előírásait, de az adott körülmények között betöltik a baloldali, mérsékelten ellenzéki liberális sajtó szerepét. Gömbös Gyula kormányra jutásával (1932), majd Hitler hatalmával (1933) megkezdődik Az Est-lapok feltartóztathatatlan hanyatlása. Az előretörő német fasizmussal szemben egyre kilátástalanabbak az utóvédharcok. Nem használ ezúttal az addig bevált alkalmazkodóképesség, a politikai opportunizmus sem. A polgári liberalizmusnak Európa-szerte befellegzett. 1939-ben, közvetlenül a második világháború kirobbanása után, a lapkonszernt a jobboldali sajtó ujjongása közepette,