Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)

Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939

szolgált kiindulásul Miklós Andornak sajtó- és kulturális birodalma kiépítéséhez. Ötvenezer korona alaptó'kével indult. Ezt a személyes hitelt az Angol-Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság nyújtotta a bank egyik igazgatójának, a Miklóséhoz hasonlóan görögtüzes karriert befutott Kraus Simon bankárnak a közreműködésével. A kölcsönt Miklós Andor hamarosan visszafizette, részben az új lapból szerzett jövedelme, részben a háborús infláció folytán szerzett olcsó pénzből. Ugyanezek a tényezők voltak forrásai meggazdagodásának. Az Est szerkesztősége indulásakor az Athenaeum nyomda és kiadóvállalat palotájában kapott szállást, egy szűk kis helyiséget, amelyet Miklós Andor három írógéppel és három közvetlen telefonnal szerelt föl. Abban az időben ez rendkívüli technikai felkészültségnek számított. Ugyancsak tekintélyesnek számított az akkori viszonyok között a szerkesztőség létszáma: tizenkét belső munkatárs. A lap terjedelme tizenhat oldal, ára két krajcár. Az Athenäum megpecsételte saját sorsát, amikor hatalmas háztömbjében, a Rákóczi út 54. szám alatt egy szerény háromszobás lakást adott bérbe a szemfüles és céltudatos Miklós Andornak. Az Est megszületésekor az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulás az ország egyik legtekintélyesebb és legrégibb tőkés vállalkozása volt. Közvetlenül a kiegyezés után, 1868-ban alakult meg. A legjelentősebb hitelintézet, a Pesti Magyar Külkereskedelmi Bank érdekkörébe tartozott. Alaptőkéje hétszázezer forint, amely 1913-ra már ötmillió koronára emelkedett. Igazgatótanácsában olyan személyiségek, mint Kemény Zsigmond, Jókai Mór. Sok újság, folyóirat, könyv készült az Athenaeumnál (köztük a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny), amely az ország legnagyobb nyomdaüzemével rendelkezett. Megindulásakor a kis bulvárlap a hatalmas, patinás vállalat egyik, de nem számottevő üzletfelének tűnt. A nyomdai szerződést Mikes Lajos közvetítésével kötötték meg 1910-ben, majd 1914ben újabb négy évre meghosszabbították. Ebben a lap nyomdai elkészítésének árát 1.85 fillérben állapították meg. A háborús infláció nyomán rohamosan emelkedtek az anyagárak, nőttek a munkabérek, duplájára emelkedett a lap ára is (20 fillérre), de Miklós Andor betű szerint ragaszkodott a szerződéshez. A példányszám emelkedésével félelmetesen megnőtt a nyomda ráfizetése. Az eredetileg kialkudott ár nem fedezte már a papírköltséget sem. A tönkretett vállalatot nevetségesen olcsón kaparintja meg Miklós Andor, akit 1917 decemberében az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. elnökévé választanak. A kiadóvállalattal és a nyomdával együtt Az Est Lapkiadó birtokába kerül a hatalmas háztömb, a Riegler József Ede Papírnemű gyár, a Magyar Könyvterjesztő Rt., az Újságüzem Rt., a Modiano Szivarkapapír Gyár és több más kisebb vállalat és ingatlan. A háborús infláció játszotta Miklós Andor kezére az Athenaeumot és a hatalmas vagyont, a forradalmaknak és az ellenforradalomnak köszönhette a lapkonszernt. A Magyarország a Függetlenségi Párt baloldali töredékének volt a lapja, Károlyi Mihály szócsöve. Amikor a polgári forradalom válságba került, és az újságot a belső viszályok következtében a felbomlás fenyegette, Miklós Andor kihasználta a zűrzavart, és 1919 februárjában fillérekért vásárolta meg a délután legkésőbb (5 órakor) megjelenő politikai napilapot. A halódó Pesti Naplót 1917-ben vásárolta meg Hatvány Lajos. Hangsúlyozottan baloldali, polgári radikális szellemben szerkesztette. A forradalmak után Hatvány emigrációba kényszerült, és a gazdátlanul maradt tekintélyes reggeli napilapot a szerkesztők - Bécsben élő főszerkesztőjének hozzájárulásával - beolvasztják Az Est Lapkiadó Részvénytársaságba. Ehhez a sajtóorgánumhoz Miklós Andor ingyen jutott hozzá. A Pesti Napló fennmaradásának ez volt az egyetlen esélye. Tömören vázoltuk a fentiekben Az Est "birodalom" kialakulását. A tények fölöslegessé tesznek minden kommentárt. Miklós Andor - mint több kritikusa színesen ecsetelte - gátlástalan, kíméletlen, nagyra törő, céltudatos szerencselovag volt. A magyar "Aranypolgár". Kapitalista vállalkozó. Pontosan olyan, amilyennek a tőkést