Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)

Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939

átalányban részesítették a sajtót. Ez érvényes volt az egész polgári sajtóra. A juttatás nagysága függött az egyes lapok elterjedtségétói, tehát hatásfokától, az újságnak a finanszírozóhoz fűződő kötelékétől, a szolgáltatás mértékétől (hirdetés, reklám, évi mérleg), de nem utolsósorban múlott a kapcsolatot ápoló szerkesztő (rendszerint a közgazdasági rovatvezető) leleményességén. Az érdek kölcsönös volt, a függés kétoldalú. A sajtónak szüksége volt a tőke támogatására, de a magánvállalkozásnak is fontos volt, hogy minél szélesebb teret nyerjen a tömegkommunikáció akkor egyetlen eszközének, a sajtónak a hasábjain. Az érdekek kölcsönösségével párosultak a feszültségek, ellentétek, mivel a jelentősebb - s ezért a hirdetők szemszögéből is legértékesebb - lapok természetesen anyagi függetlenedésre, önállóságra törekedtek. A hitelintézetek, nagyvállalatok igyekeztek viszont minél szorosabban magukhoz kötni a gazdasági és politikai nagyhatalommá nőtt sajtót. A tőke és a sajtó viszonyát tehát ugyanaz a dialektikus mechanizmus jellemezte, mint a versenyen alapuló kapitalista gazdasági rendszer egészét. Miklós Andor kitűnő közgazdasági rovatvezető volt. Érdekes, friss, jól informált rovatot szerkesztett. Beférkőzött pénzügyi hatalmasságok bizalmába, bepillantást nyert a tőkés gazdaság szövevényeibe, és busás pausálékat szerzett, amik után fölvette lapjától a szokványos jutalékot. Köztudott volt, hogy a bizalmas feladatokat ellátó újságíró-összekötők emellett a vállalatoktól is részesültek úgynevezett "személyes "-ben. Bizonyos, hogy ez alól nem volt kivétel Miklós Andor sem. Miután a Pesti Naplótól a laptulajdonos főszerkesztő, Surányi József 1910-ben elbocsátotta, azzal is vádolta volt munkatársát, hogy a vállalatoktól kapott pénzekből a jogos 15 százalékos jutalékon túl jogtalanul eltulajdonított nagyobb összegeket, és "hírlapi revolverezés eket végzett". Miklós Andor viszont egy festmény eladása kapcsán csalással vádolta meg Surányit. A két és fél évig húzódó becsületsértési pereskedés után Miklós Andor visszavonta panaszát, a kínos ügy kölcsönös kimagyarázkodással és sajnálkozással végződött. Mindkét fél célszerűbbnek vélte, hogy ne teregessék tovább egymás szennyesét. 1910. április 15-én, pénteken egy órakor jelent meg Az Est első száma, az akkori szokás szerint másnapi, szombati, április 16-i keltezéssel. Nem ez volt az első magyar bulvárlap, megelőzte a század elején megindult, a Budapesti Hírlaptól kivált újságírók által szerkesztett, erőtlen és bátortalan első kísérlet 1896-ban, az egy krajcáros, négyoldalas Esti Újság. Majd ezt követte 1905-ben a Pesti Napló és a Budapesti Napló volt szerkesztője, Braun Sándor által alapított A Nap. A közönség igényét jelezte, hogy már ennek a hírlapnak a példányszáma is meghaladta a százezret, de az áttörés itt sem következett be, mert az eltökéltség nem párosult kellő rátermettséggel. Miklós Andor teremtette meg az első korszerű, nem is európai, hanem amerikai jellegű, nagy példányszámú, friss, informatív magyar bulvárlapot. A bulvársajtó fogalmához általában pejoratív mellékzönge társul. Kétségtelen, nem rokonszenves a sajtó szenzációhajhászása, felfokozott üzletiessége, tolakodó hangossága, az idegeket felborzoló agresszív tálalása. E társadalmi vétkek alól nem mentesül Az Est sem. Az elmarasztalás lényege azonban tartalmi jellegű, és joggal alkalmazható a bulvárlapok többségére - mai napig. A bulvársajtó általában elvtelen, felszínes, megbízhatatlan, silány, igénytelen, az olvasók alantas indulataira apellál. Ebből a szempontból Az Est - néhány konkrét, később megemlítendő eset kivételével - nem követte a világszerte elharapódzott gyakorlatot. Nagy szakmai felkészültséggel gyors, pontos, olykor rendkívüli hírszolgálatot nyújtott. Színvonalas olvasmányos s ágra törekedett. S bár többször súlyos, olykor szégyenteljes kompromisszumra kényszerült, fennállásának közel három évtizede alatt általában kitartott a polgári liberalizmus eszméinek védelmében. Az Est megjelenése pillanatától csatát nyert. A legolvasottabb magyar hírlap lett. Példányszáma folyamatosan kétszázezer fölött volt, de elérte a fél milliót is. 1919-ig gyakorlatilag monopolhelyzetet élvezett mint bulvárlap. Ez a kiugró siker