Botka Ferenc szerk.: Magyar szocialista irodalom (Első kiadások 1945-ig) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 1. Budapest, 1975)
Előszó
kiadásunk, sem irodalomtörténetünk. Bibliográfiánk a maga teljességében mutatja meg nemcsak e vonulatot, hanem az azt körülvevő "dombvidéket", s azokat a rokon-vonulatokat is, amelyek helyenként érintkeztek vele. 3. A magyar szocialista irodalom 1945 előtti emlékeinek - e tág koncepciójú - feltérképezése alkalmával nem csupán, sőt nem is elsősorban a kiadások (és könyvészeti leírásaik) álltak figyelmünk középpontjában, hanem a mflvek, a szövegek. Más szóval: nemcsak azt kivántuk nyújtani, ami 1945 előtt megjelent, hanem mindazt, ami 1945 előtt anyanyelvünkön mint szocialista szellemiségű alkotás papírra vetődött. Közismertek a két világháború közti korszak cenzuraviszonyai, s az is, hogy azok következtében a szocialista írok alkotásai igen sok esetben nem teljesedtek kötetekké, jelentős részük csak újságokban, folyóiratokban látott napvilágot, ha egyáltalán nyilvánosságot kapott. Példaként hadd hivatkozzunk Déry Tibor A befejezetlen mondatá ra, amely már a harmincas évek közepén elkészült, s csak 1947-ben jelenhetett meg. De utalnunk kell mártír-íróink munkásságára is, akiknek műveit posztumus kötetekben tudtuk csak közzé tenni az elmúlt évtizedekben.- S végül: emigráns-Íróink problémája. Ismeretes, hogy a Németországban és a Szovjetunióban élt szocialista írók a legtöbb esetben hamarabb tudták németül vagy oroszul nyilvánosságra hozni müveiket, mint anyanyelvükön. E művek újrakiadása szintén csak a felszabadulás után valósult meg, nem egyszer egészen bonyolult körülmények között. Hidas Antal Ficek ur ának eredeti kézirata például elveszett, s a regény új magyar kiadásához oroszból kellett visszafordítani a szöveget. S e példa nem áll egymagában. Feladatunk tehát könyvészeti vonatkozásban is tágan értelmeztük. Az 1945 előtt megjelenteken kivül gyűjtőkörünkbe vontunk minden olyan kiadványt, amely a felszabadulás előtti korszakban született szöveget tett közzé. Ezek java része ugyan már nem tekinthető igazi első kiadásnak, mint például József Attila műveinek akadémiai, kritikai kiadása, vagy Bálint György, Nagy Lajos publicisztikájának gyűjteményes kötetei, stb. Elhagyásuk azonban feladatunk formális értelmezését jelentette volna. Gyűjtőkörünk körülhatárolásában egyetlen vonatkozásban alkalmaztunk megszorítást: a fordítások s az elő- és utószavak esetében. Figyelmünk középpontjában az önálló művek állottak. Joggal hagytuk tehát el a fordításokat, amelyek amúgy is csak pénzkereseti forrást jelentettek a legtöbb esetben. Az elő- és utószavak számbavételétől pedig azzal a meggondolással tekintettünk el, hogy - jelentősebb szerzők esetében - azok úgyis jelentkeznek a felszabadulás után összeállitott gyűjteményes kiadásokban. Az egyes szerzők önálló kötetein kívül igyekeztünk összegyűjteni a szocialista szellemiségű antológiákat és naptárakat is, bár ezen a téren -
