Botka Ferenc: A magyar irodalom első kiadásai (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, D. Sorozat 1. Budapest, 1973)

hetünk. Jogosnak látszik tehát az - a már elég régen elterjedt - felfogás, hogy mindkettő: külön-külön szerepeltethető első kiadás. Hasonló problémát vetnek fel az egyes vers- és novelláskötetek variációi is. Itt nem átdolgozás, hanem a kibővités és a megszerkesztés kérdéseit kell átgondolnunk. Egy-egy - tartalmilag bizonyos mérvű egyezéseket mutató - kötetet akkor foghatunk fel uj, első kiadásként, ha abban az előző variánshoz képest lényeges eltérések (főleg bővitések) szerepelnek, vagy a válogatás koncepciója változott; olyan mértékben uj, hogy az sajátos arculatot ad a kiadványoknak. József Attila Medvetánc c. gyűjteményének például több, mint kétharmada már a költő korábbi köteteiben is szerepel. Mégis első kiadásnak tekinthetjük, nemcsak az újonnan közölt versek miatt, hanem a költő alkotómunkásságának korábbi periódusait bemutató válogatás szempontjai miatt is. Ugyancsak a bővités, a válogatás kérdései vetődnek fel a posztumusz kötetek esetében. Vannak régen lezárult életmüvek, amelyek közzététele még napjainkban is tart. Ilyen például Krúdy Gyuláé. Az ötvenes évek második felében megindult Krúdy-sorozat jelentős része eddig könyv alakban még publikálatlan Írásokkal van tele. Ezeket a köteteket azonban mégsem tekinthetjük első kiadásoknak, hiszen túlnyomórészt igen fáradságos és hosszadalmas filológiai kutatómunka áll mögöttük. Jellegüket, megformálásukat irodalomtörténeti szempontok határozzák meg. Helyük tehát ott lesz A magyar irodalom története c. bibliográfia szövegkiadásai között. A posztumusz kötetek egy részét azonban mégsem utalhatjuk át mechanikusan az irodalomtörténeti jellegű kiadványok közé. Az Ady halála után megindult kiadásokban például (

Levél az apámhoz, Margita élni akar. Mar ko király. Az utolsó hajók stb. ) nem a filológiai munka dominál, hanem az életmű egy-egy részletének - már a költő életében összeállt, - tematikai egysége. Első kiadásként való szerepeltetésüket az is indokolja, hogy kis példányszámú, bibliofil kiadványokként láttak napvilágot, ami már eleve a bibliofilia körébe utalja őket. Hasonló meggondolásból szerepeltetjük az első kiadások között pl. Arany János Őszikék (1894) c. kötetét is, annak ellenére, hogy szövegét - a költő más hátrahagyott Írásaival együtt már jóval korábban közzétették. ) A gyűjteményes és a kritikai jellegű kiadások esetében egyedül az 1850 előtt megjelentekkel kapcsolatban tettünk kivételt. (L. Amadé László 1836-ban közzétett munkáit, Ányos Pál - Batsányi Jánostól sajtó alá rendezett kötetét (1798), Báróczy Sándornak Kazinczy Ferenc által összegyüj-