Botka Ferenc szerk.: Független szemle 1921–1923. Kékmadár 1923. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 10. Budapest, 1979)

Vezér Erzsébet: Előszó

A Független Szemle A Független Szemle az^ellenforradalom legnehezebb napjaiban a Magyarországon megjelent összes sajtótermékek közül a legbátrabb, a legharcosabb ellenzéki hangot ütötte meg. Elnémítása nem volt alaptalan a kurzus részéről. De két és fél évig mégis csak hallatta hangját, reményt és hitet keltve azokban a százezrekben, akiket a fehérterror irracionális valósága hitükben megrendített. Színvonal tekintetében is kevés hasonlóan magasrendű sajtótermék jelent meg ezekben a nehéz időkben. A Független Szemle irodalmi kritikusa Király György volt, művészeti kritikusa Hevesy Iván, színikritikusa Bánóczi László és zenekritikusa Jemnitz Sándor. Ezek a nevek önmagukban is baloldali és magas szintű művészi orientációról tesznek tanúságot. Ha ehhez még hozzávesszük a jelentősebb munkatársak hevenyészett névsorát: Vámbéry Rusztemet, Supka Gézát, Révay Józsefet, Benedek Marcellt, Turóczi Trostler Józsefet, Déry Tibort, akkor senkinek sem lehet többé kétsége a lap színvonala és iránya tekintetében. Elsőként azonban arról kellett volna szólnunk, aki a lap lelke, irányítója, legszorgalmasabb munkatársa volt, a szerkesztő Czakó Ambróról. Ki is volt Czakó Ambró? Ma már kevesen tudják. Pedig úgy is mint a magyar október eszméinek egyik legbuzgóbb hirdetője és leghűségesebb őrzője, úgy is mint a Függetlenségi Szemle bátor szerkesztője a progresszív utókor minden tiszteletére méltó. Különös, rendhagyó életútja pedig azoknak az érdeklődését is felkeltheti, akik a világba szerteszéledt magyar értékek sorsát kísérik figyelemmel. Czakó Ambró 1887. jan. 13-án született Cegléden. Szülei néhány év múlva Mohácsra, majd Temesvárra költöztek. Itt végezte elemi, majd gimnáziumi tanulmányait a temesvári piaristáknál. 1902-ben mint novicius belépett a cisztercita rendbe,:majd a budapesti egyetemen matematikát, fizikát és filozófiát tanult, esténként pedig teológiai tanulmányokat folytatott. 1909-ben középiskolai tanári és teológiai diplomát szerzett. Később a svájci Friburgba, onnan pedig Bécsbe küldték tovább tanulásra. A zirci cisztercita gimnáziumban kezdte tanári pályáját. A vallás pszichológiája című tanulmányával akarta habilitáltatni magát a budapesti egyetemen filozófiai fakultásán, de a rend ezt nem engedte meg: a tanulmányt súlyosan elítélte, mert a vallási miszticizmus evilági gyökereire is rámutatott benne a szerző. Ezért 1916-ban Czakó kilépett a rendből és áttért a református hitre. Egy budapesti gimnáziumban kapott tanári állást. Emellett a debreceni egyetem protestáns teológiáján letette a lelkészi vizsgát. 1910 óta tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak. 1918-ban a budapesti Tanárképző Főiskola tanára lett, a Károlyi forradalom után pedig államtitkár a vallásés közoktatásügyi minisztériumban. A Tanácsköztársaság alatt előadott a közoktatásügyi népbiztosság tudományos és népszerű propaganda csoportjának agitátorképző iskolájában. Egyik előadása, A vallás a kommunista társadalomban címmel meg is jelent. A Tanácsköztársaság bukása után tanári állását elvesztette, és kis nyugdíjától is megfosztották. 1920 őszén a szakszervezeti funkcionáriusok továbbképzésére alakult szakszervezeti főiskolát Malasits Gézával együtt Czakó Ambró vezeti, és rendszeresen előadá-