Lakatos Éva szerk.: A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9. Budapest, 1977)

Komlós Aladár: „A Toll"-ról

Az értékek ígért revízióját és a fogalmak tisztázását A Toll főképp színvonalas, érdekes íróankétjaival végezte el. Ezek közt az. első a hírhedt Ady-revízió volt (1929-ben), amely országos feltűnést keltett. A vitát névtelen szerkesztői glossza vezeti be, amely kifejti, hogy még nem volt Ady-kritika. A költő ellen felhozott egykordú vádak ostobasága - úgymond - már nyilvánvalóvá lett; de „az egzakt jelzőktől írtózó patetikus Ady-tömjénezés szinte észrevétlenül átcsúszott az „ős-Adysták"-tól a fiatal konstruktívokhoz", akiket Zsolt nemkevésbé utált, mint az ellenséget. Ezért van szükség szerinte Ady költészetének becsületes revideálására. E sorokból, de a fe' rt hozzászólók névsorából is látható, Zsolt maga sem volt mentes némi szkepszistől Ady irányában (a költő feltétlen híveit: Schöpflint, Hatványt, Fenyőt például nem kérte fel.) Az a gyanúm, hogy részben esztétikai, részben világnézeti okokból fenntartással kezdte nézni Adyt, a dzsentrit vélte érezni benne. Tudvalevő, hogy Kosztolányi szenvedélyes támadása nemcsak feltűnést, hanem felháborodást is keltett, de Hevesi András végül is megelégedetten úgy foglalja össze a vita tanulságait, hogy „megtört a varázs". Zsolt felfogását elárulja az is, amit 1933-ban (8. sz.) mond Babitsról, hogy ti. új könyve, a Versenyt az esztendőkkel „olyan magasságig ért el, ahová magyar költő, alighanem Aranyt és Vörösmartyt is beleértve, nem ért fel sohasem." Adyt tehát itt már a versenytársak közt sem említi. 1938-ban A Toll új Ady-ankétot rendez, valószínűleg a lap iránt megcsökkent érdeklődés új fellendítésérc. Ezúttal fiatalok szólalnak meg: Bálint György, Faludy Gy'Jrgy, Forgács Antal, Vas István, akik általában meglehetősen kiábrándultsággal nyilatkoznak. Vas István például „nem hiszi", hogy Adynak „nagy költőink közt volna helye", versei alig tudják gyönyörködtetni, még Faludi Ferenchez és Dayka Gáborhoz is sokkal több köze van, mint Adyhoz. Bálint György kijelenti, hogy lát Adyban némi elavultságot, de ő írta le a XX.század legmegrendítőbb magyar verssorait, Fodor József a világ egyik legnagyobb lírai költőjének tartja, Hollós Lajos elriasztó modorosságokat talál benne, de politikai költészetét nagyra tartja, Németh Andor szerint a világirodalom egyik legnagyobb vallásos költője. Weöres Sándor megvallja, hogy több rokonszenvvel olvasta Babits Mihályt, Kosztolányit, mint Adyt. Ha áttekintjük a hozzászólásokat, úgy tetszik, hogy Ady rajongóit főként a Nyugat második nemzedékének tagjai közt találjuk: az első nemzedék, a kortársak, egyenrangú félként, fesztelenül bírálták Adyt, a harmadik pedig már eltávolodva, kijózanodva nézte. 1934-ben A Tollban több újat ankét indul. Egyiknek indítója az én Bródy Sándorról szóló cikkem volt, amely tárgyilagos képet próbált adni az egykor körülrajongott íróról. Elismerem, hogy két nemzedékkel Bródy után érkezvén, én már nem éreztem szenzációnak az ő eredetiségét s így a méltányosnál kissé talán hűvösebben néztem alakját. Az ostoba feltételezésekkel szemben azonban, amelyekkel fenntartásaimat némelyek magyarázták, legyen szabad megmondanom, hogy először Jászi Oszkár felkérésére a Bécsi Magyar Újságba írtam Bródyról, s az emigráció lelkesedéssel fogadta a cikket, főképp mert rávilágított Bródyban a hedonistára.