Lakatos Éva szerk.: A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9. Budapest, 1977)
Komlós Aladár: „A Toll"-ról
1934-35-ben A Toll ankétot rendezett Molnár Ferencről, majd 1937-beh és 1938-ban Kiss Józsefről és Karinthy Frigyesről is. Molnárról Zsolt Béla, Karinthy Frigyes, Ignotus Pál, Hatvány Lajos, Kosztolányi és Sós Endre mondja el véleményét. Valamennyien egyetértenek rendkívüli tehetségének elismerésében, de abban is, hogy pályája egy ponton megtört. Karinthy szerint Molnár humora erkölcstelen humor, a nevető társaság nem vidul fel tőle, ellenkezőleg, tagjai nem tudnak egymásra nézni hallatán. Kiváló Ignotus Pál esszéje is: ragyogó kísérlet annak tisztázására, mi hiányzik Molnárból, mikor másfelől olyan nagyszerű. 1937-ben Kiss Józsefről Fodor József, Hatvány Lajos, Szász Zoltán, Németh Andor, Bálint György, Hevesi András, Relie Pál nyilatkozik. Egyetértenek abban, hogy nem korszak-központ, vagy magános orom, hanem a nagy ormok közt húzódó második költő-hegyvonulathoz tartozik; de igazi költő volt; s hogy maradandóbb szerkesztői munkája, mint a költői; hogy életében túlértékeltté, ma pedig a megérdemeltnél kevesebbre becsülik. A Karinthy Frigyesről 1938-ban folyó ankétban Németh Andor az Utazás a koponyám körül-t ítéli rendkívüli műnek; Fodor József a csodálkozni tudását, Karinthy Gábor a Holnap reggel kapcsán elmélyedő eredeti tanulmányt ír apjáról. Az Ignotus-Babits pörben A Toll teljesen Ignotus mellett foglal állást, s hónapokon át foglalkozik vele. E vita részeként kell tekintetnünk József Attüa Babits elleni hírhedt pamfletjét is, amelyet a következő szerkesztői megjegyzés vezet be: „E számunkban József Attila merészen tárgyilagos (i) kritikáját adjuk Babits Mihály új verseskönyvéről, József Attila ezzel a Gyulai Pál óta nélkülözött tárgyi hozzászólással tüntetni kíván kritikánk kritikátlansága, a lélektanos játszadozás és a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai elaljasodás ellen." A Tollról az a közhiedelem, hogy a népi-urbánus ellentét egyik képviselője és szítója volt. Zsolt Béla, Ignotus Pál, Hatvány Lajos valóban az urbánus harcvonalban küzdöttek, de más lapokban, nem A Tollban. (Egyébként nem is „népi"-ellenesek 7 hanem elsősorban dzsentri-ellenesek voltak.) A Toll szívesen közölte József Attila és Illyés Gyula verseit, az utóbbinak egy versét facsimilében s egy cikkét is (Szocialisták í szocializmus nélkül), valamint az én tollamból egy Németh Lászlót magasztaló esszét. Népiesség-ellenes cikket csak kettőt találok benne: Szász Zoltánét 1929. szept. 8.-án A bűnös város és ártatlan falu címen, a falu túldicsérése ellen, és Hevesi Andrásét, de ez a két írás sem parasztellenes. Szász Zoltán a tiszazugi arzénes férjgyilkosságokból a város magasabb erkölcsi színvonalára következtet. De ugyanott ezt is leírja: „mindez nem jelenti azt, hogy a mai társadalmi adottságok között nem rokonszenves és indokolt kívánalom egy földreform, mely bizonyos parasztrétegeket földhözjuttat, s az sem, hogy ezzel párhuzamosan a paraszt gazdasági és kulturális felemelése nem a legsürgősebb teendő; arra azonban igenis int, hogy a mai parasztság, a mai falu, a mai földmivelés kritikátlan agyondícsérése és ennek ellentéteként a városiasság lekicsinylése kártékony és haladás ellenes népámítás". Hevesi András pedig Népi vagy polgári kultúra címen (1934. 4. sz.) kifejti, hogy a parasztságot nálunk a tőle várt nagy kultúra Ígéretéért imádják, ő, a cikkíró azonban többre becsüli a polgárság már meglevő kultúráját.
