Lakatos Éva szerk.: A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9. Budapest, 1977)

Komlós Aladár: „A Toll"-ról

Kiemelkedő munkatársak mégîa nemes jellemű, ritka bátorságú Szász Zoltán, aki kihívóan vallja radikális liberalizmusát és művésziekben modern ízlését s Karinthy Frigyes aki néhány szép írással szerepel. így többek közt Molnár Ferenc portréjával és a szerelem metafizikájáról szóló jellemző elmélkedésével; Relie Pál Budapest építészetéről ír érdekes cikkeket, Hatvány Lajos a magyar irodalom külföldi helyzetét ismerteti. Bárdos Artúr a színházról elmélkedik; Lakatos László művelt, ideges érzékenysége hírlapírói elemekkel keveredik; Bálint Ciyörgy nem A Tollba írja legerőteljesebb írásait, de itt jelenik meg néhány figyelemre-méltó esszéje (például Duhamelről); Fodor József romantikus lendületű és pompájú verseket tesz közzé a lapban; Ligeti Ernő, a rokonszenves, művelt publicista Erdélyből küldi írásait. Ir néha a lapba Feleky Géza, Sós Endre, Dénes Zsófia és Madarassy Zsuzsa. A munkatársak némelyike álnév alatt publikál: így Hevesi András Kézai Simonként, Hatvány Bertalan Mondjuk János néven, Hatvány Lajos Pilvax és Lector néven, Ignotus Pál néha Interim pszeudonim alatt, Kreimer Miklós Spectator álnéven, Szimonidesz Lajos Sz.L, szignóval stb. E sok különböző munkatárs mégis egységes benyomást kelt, a kormányosnak nem is kellett irányítania matrózait, anélkül is valamennyien a liberalizmus hullámain eveztek. A paraszt és a munkás bajaival nem foglalkoztak, már csak azért sem, mert direkt módon nem volt szabad politizátniok, de szívesen támadták vagy szurkálták az egykori Magyarországon uralkodó dzsentrit és annak irodalmi képviselőit: Herczeg Ferencet, Harsányi Zsoltot, Csalhó Kálmánt és a Prohászka védelmére kelő Surányi Miklóst. Támadásaik mélyén gyakran ott ég a zsidó sérelem. Egyáltalán: a zsidóság ügyeivel magyar folyóirat alig foglalkozott még annyit, mint A Toll. e korban, amely az antiszemitizmussal szinte mint hivatalos programmal volt átitatva. (Zsolt Béla Schwartz Elemér önéletrajza címen láthatóan saját életét mutatja be a triviálistól sem viszolygó ritka őszinteséggel. Braun Róbert, Ignotus Pál, Hatvány Bertalan és Szász Zoltán vitát is folytat a zsidó kérdésről. Hatvány Bertalan származásuk nyílt vállalását ajánlja a zsidóknak, a szépséghiba csak az, hogy -álnéven.) Az „irodalmi és kritikai" minősítés örve alatt Zsolt harcos világnézeti lapot csinált, hogy kifejezze mindazt az elégedetlenséget, mely a kor haladó polgári értelmiségét abban az időben eltöltötte. Vezető elvei a francia forradalomtól örökölt liberalizmus és a demokrácia. A Toll haragos megvetéssel lőtte nyilait Herczeg Ferencre, a Nosztyfiút giccsessé hamisító Harsányi Zsoltra, Töreky Gézára, a rosszindulatú és reakciós bíróra. De gyakran támadta Babits Mihályi is, a Baumgarten-dy főkurátorát és a Nyugatot, amely - úgymond - eltért korábbi forradalmiságától, akadémikussá hervadt s utóbb már esztétizmusa is bágyadta lett. Támadja Schöpflin Aladárt is irodalomtörténete miatt, amely a kiváló kritikusnak valóban a legkevésbé sikerült müve. (E Nyugat elleni indulat nem mindig és nem csupán a lap elveiből következett. Közrejátszott benne Ignotus személyes sérelme is, - nevét levették a folyóirat fejlécéről amelyet Babitsnak tulajdonított.) A szerkesztő által vallott liberalizmus jutott abban is kifejezésre, hogy A Toll szívesen látta az akkor baloldali Kodolányi Jánost, de a kissé konzervatív Cs. Szabó Lászlót is. József Attilától 25 verset közölt az évek folyamán.