Lakatos Éva szerk.: A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9. Budapest, 1977)

Komlós Aladár: „A Toll"-ról

Kaczér Vilmos az 5. számtól kezdve Zsolt Bélát, a nagytehetségű, temperamentumos, bátor és népszerű publicistát és regényírót kérte fel főszerkesztőnek, aki'az első időkben majd minden számba vezércikket írt, s hangjukról, stílusukról ítélve minden bizonnyal az ő tollából erednek a lap élén lévő pompás névtelen glosszák is, e lényegbe ható kritikus szellemű írások. Itt adta meg a lap irányvonalát, szellemi gerincét, ö választotta meg a lap munkatársait is. Anyagilag a lapot Wertheimer Elemér, a Magyar Színház gazdája és Lőbl János, az Officina Nyomda tulajdonosa támogatta, az utóbbi olykor egy-egy cikkel is írt a lapba. Zsolt persze nem holmi színtelen, semleges „irodalmi-kritikai" lapot akart csinálni, hanem olyat, amelyben minden közéleti haragját kifújhatta. Programmját úgy határozta meg, hogy „a kritikának jogaiba való visszahelyezése, a háború után összekuszált fogalmak tisztázása, a magyar szellemi közvélemény felfrissítése, a legjobb magyar írók, költők, művészek és újságírók közreműködésével". A címlapon Berény Róbert rajza látható: vörös (utóbb változó színű) háttérben egy hatalmas tollat emelő fekete férfi. Legállandóbb munkatársai: Ignotus Pál, Hevesi András, Márai Sándor és Németh Andor voltak. Ignotus Pál stílusa csupa energia és gondolatritmus; elokvens, retorika nélkül. Cikkei gondolatmenetére jellemző, hogy előbb tagadja a közkeletű nézetet, de aztán elfogadja, oly bonyolult úton jutva oda, hogy közben az ellenkezőt látszik támogatni (lásd Molnár Ferencről, Karinthyról, s a névmagyarosításról írt cikkeit), azaz úgy talál rá az igazságaira, hogy megnézi a közkeletű felfogás másik oldalát. Nem hisz az egyenes vonalban, tudja, hogy a fejlődés csavaros. Ignotus Pál (akinek nevét a Magyar Irodalom Története c. akadémiai kiadvány nem említi A Toll munkatársainak felsorolásában) Az antiintellektuális forradalom című tanulmányát közli itt, mely részlet a szerző A horogkeresztes hadjárat című, utóbb könyvalakban is megjelent tanulmányából, a legmélyebben járó kritikai írásból, amely Magyarországon a hitlerizmus ellen megjelent. ö is, Hevesi András is cikkeik fölé írhatták volna Karinthy egyik könyvének címét: Minden másképpen van. A Párisi eső című elbűvölő regény írója, Hevesi András cikkeit eredetiségük és diszkrét szubjektivizmusuk teszi élvezetessé: mint holmi magátólérthetődéseket közli néha ugyan konzervatív, de meglepő kijelentéseit. Ügy modern, hogy megveti a modernséget; a konzervativizmus inkább ínyére van, kritikája faarccal előadott humorában rejtőzik. Németh Andor művelt, elegáns esztéta. Meglehetősen apolitikus, könnyen befolyásolható természet. Részleteket közölt tervezett Petőfi-életrajzából (amit Illyés Gyula kérésére, tekintettel ennek tervezett Petőfi-biográfiájára, abbahagy). A lapba novellákat és Veronika címen egyfelvonásos drámát is írt. Feltűnést keltett éles kritikája Pintér Jenő irodalomtörténetéről, valamint Herczeg Ferencről. A magyar életet Zsoltnál is jobban megveti a stílus-bűvész Márai Sándor: egyik legremekebb cikke, az Ogyoe (=az Okos Gyerekek Országos Egyesülete), egy Pesten graszszáló típus iránti utálatának sűrített kifejezése. De egyenesen rajong Karl Krauss Die letzten Tage der Kulturmenschheit című könyvéért, amely még Márait is felülmúlja az emberiség mélységes megvetésében.