Kálmán Lászlóné: Társadalmi Szemle 1931–1933. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 5. Budapest, 1974)
Előszó
gyott a Társadal mi Szemle ilyen vonatkozású Írásaiban is. A lap szerkes tőinek érdeméül kell azonban betudnunk, hogy ebben a tekintetben nem ragadtatták magukat túlzásokba, sőt ellenkezőleg: egyéb korabeli pártmegnyilvánulásokhoz képest határozottan a mérséklet s a szélesebb látókör jellemzi az ilyen természetű közleményeket is. Az a tény pedig, hogy az egyes Írásokban a szektás elzárkózás helyett, a szélesebbkörü összefogás gondolata, sőt követelése erőteljesen kifejezésre jut, arra mutat, hogy a folyóirat elsősorban azoknak a véleményét tükrözte, akik ebben az időszakban is felismerték: az előretörő fasizmussal szemben csakis a dolgozó tömegek széleskörű egységfrontja képezheti a történelmileg jogos és indokolt alternatívát. A vezércikkeket többnyire Madzsar József irta. Több cikkben foglalkozott az egységfronttal, sürgette a munkásosztály egységes fellépését a háborúval és a fasizmussal szemben. Elemezte a japán-kínai háborút, az uj világháború esélyeit. Számos cikkben bírálta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőinek és sajtójának elméleti és gyakorlati tevékeny s égét. E témával foglalkozott Antal János is több írásában, valamint a magyarországi belpolitikai helyzetről adott marxista elemzést. Ezt tette Sándor Pál is, aki a németországi helyzetet megvilágító írásai mellett főleg elméleti-filozófiai tanulmányokat jelentetett meg. A Hitler-diktatúrával foglalkozott Vándor Pál is három cikkében. A tudományos irók közül Eörsi Béla a mezőgazdasági munkásság, a nőmunkásság és az ifjúság helyzetéről; Molnár Erik a magyar középparasztságról, a magyarországi eredeti tőkefelhalmozásról, a gyáripar értéktöbbletrátájáról, a hazai társadalmi fejlődés irányáról; Révai József pedig a parasztkérdésről, Szabó Ervinről, a magyar proletárirodalom "szektárius" vonásairól és az oroszországi forradalom győzelmének okairól irt értékes tanulmányt. (Révai a börtönből küldte Írásait. ) Az állandó munkatárs újságírók közül Agárdi Ferencnek saját rovata volt a "Világszemle"; Haraszti Sándor a politikai események kommentálása mellett elméleti cikkeket is irt, az Újvári-testvérek - hasonló módon - a publicisztika mellett a könyvkritikák Írásában is részt vettek. A költőként és regényíróként ismert szerzők majd mindegyike kritikákat irt vagy - mint Remenyik Zsigmond és Illyés Gyula - publicisztikai hangvételű eszmefuttatást. A Társadalmi Szemle fontos feladatának tartotta a Szovjetunió népszerűsítését; A mai Oroszország cimmel különszámot is kiadott. Egy másik különszám Az uj világháború ellen emelte fel szavát. Az utolsó szám, Marx Károly halálának 50. évfordulója alkalmából, ünnepi számként jelent meg.
