Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)

Előszó

Szívóssága, életképessége nem csupán anyagi okokra vezethető vissza, hanem arra, hogy szerkesztőjének sikerült "tábort" teremteni: önálló s számbelileg is tekintélyes szerzői gárdát maga köré tömöritenie. Az inddulásnál ugyan még tapasztalható némi bizonytalanság. Az első évfolyamban még gyakran találkozunk a Nyugat-nemzedék tagjaival (Gyergyai Albert, Karinthy Frigyes, Kárpáti Aurél, Kosztolányi Dezső, Schöpf lin Aladár Írásaival), vagy a már félig-meddig "befutottaknak" tekinthető Erdélyi József és Kodolányi János költeményeivel; a szerkesztő azonban hamarosan rátalál igazi híveire, az "uj szándékok, uj törekvések" ifjú hordozóira - a tizen- és húszévesekre, akik lelkesen tömörülnek uj szócsövük köré, amely nemcsak boritólapján vallja magát a "fiatal magyar mü~ vészgeneráció lapjának", hanem szerkesztői gyakorlatában is tág teret biztosit minden kezdeményezésnek. "Szabad levegőt jelentett a Magyar írás, - irta Raith Tivadar a folyóirat hetedik évfolyama elé irt visszaemlékezésében - teret, ahol mindenki elmondhatta véleményét minden korszerű dologról... Csak egy követelményt állítottunk eléjük. A kor lelkét kifejezni. Azét a szenvedő, vajúdó korét, amely a maga káoszában a megváltásért eseng. Épp ezért a lényeg, a mondanivaló s nem a megcsinálás formája volt a fontos. A hit az emberi élet értelmében, az emberi élet céljában. " /L. a 12. sz. tételt./ A szerkesztő és a munkatársak közötti kapcsolat, a lap "műhely"-jellegének illusztrálására a viták a legalkalmasabbak. S a Magyar írás

ban szinte permanensen folytak viták, eszmecserék. A nézetek első konfrontációja 1922 elején történt Hevesy Iván A művészet agóniája

, A katakom báktól a dadáig és A művészet reinkarnációja c. cikkei kapcsán, amelyek a válságba jutott művészet helyzetével és jövőjével foglalkoztak. Hevesy nézetei, pontosabban "látleletei" a modern művészet válságáról sokban hasonlítottak a folyóirat szerkesztője által képviselt felfogáshoz. A jövőt illetően azonban gyökeresen mások voltak az elképzelései. Hevesy szerint ugyanis az uj művészet feltétele nem általában az "uj hit", az "uj etika", hanem az uj társadalmi alakulásba /értsd: szocializmusba/ vetett hit, amely egybekapcsolódik a tömegek, a mozgalom aktiv támogatásával. - A lapban hozzászólók kivétel nélkül támadták Hevesy "utilitárius" nézeteit, s a vita is ilyen szellemben zárult. /L. a 13-18. tételeket. / Hevesy azonban ezután is a folyóirat munkatársa maradt, s akadálytalanul fejthette ki nézeteit, sőt két évvel később, 1924-ben a lapnak A mai kul~ turválság dokumentumai c. összeállítása elé ő irta a dokumentációt bemutató, a művészet társadalmi elkötelezettségét ismételten deklaráló összegezést /L. a 34. tételt./