Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)

Előszó

A Magyar írás összefoglaló értékeléseként legyen szabad - formabontó módon - hosszabban idéznünk e bibliográfia lektorának véleményéből. Szálai Imre sorai a kortárs hiteles szubjektivitásával vallanak az egykori folyóiratról, amely szépirodalmi nivóját, esztétikai értékét tekintve - szerinte sem - mérhető a legmagasabb mércével, de képzőművészeti szerepe az eddigieknél jóval hangsúlyosabb méltánylást igényel. A lap legfőbb érdeme szerinte, hogy: "döntő befolyást gyakorolt a magyarországi avantgárdé bevezetése, ismertetése és népszerűsítése terén. Szinte egyedülállóan, mert Kassák szerepe, szélsőséges absztrakt törekvései inkább elriasztóan, mint megbarátkoztatőan hatottak akkor még, nemcsak a munkás, hanem a legfogékonyabb haladó értelmiségi rétegre is." A lap esztétikai-ideológiai arculatának a kialakulását Szálai Imre a következőképpen jellemezte: "A Magyar írás kezdeti számai korántsem adnak egységes, programszerűen kialakitott képet; a keresés lüktet és akadozik bennük, még a Raithnál célratörőbb és határozottabb Hevesy is ingadozik s tagadja meg nem egyszer önmagát. Hiszen a háború és ellenforradalom utó rezgéseiben dülöngélő és kiábrándult embernek kellett támaszt keresni és uj hitet adni. Raith - és Raith bevezető programja nyomán a Magyar írás is - kezdetben elutasitja az avantgardeizmust, mint hirtelent és öncélút. Elutasitő magatartása azonban sajátos ellentmondásba kerül a folyóiratban közölt avantgárdé megnyilatkozásokkal. Raith a kissé fellengzősen hangzó "hitteljes" művészetet hirdeti, szemben az avantgárdé "formai ürességével", holott az avantgárdé a két tagadás: az impresszionizmus és Dada között az állitásnak, az igenlésnek bizonyult, és Raith hitteljessége sem maradt meg a vallási határok között, hanem általános emberi keretekbe terebélyesedett. Az öncélúság pedig megdőlt azon, hogy az izmusok mindegyikét és mindenütt valamifajta, s nem kis mértékben: politikai lázadás táplálta. Az avantgardeizmushoz, irányzatokhoz való tartozás világszemléletet, mi több, politikai állásfoglalást is takart vagy leplezett; és a soviniszta-nacionalista reakciós politikai hatalom nem volt türelmes az internacionális ta, lázadásban jelentkező irányzattal szemben, mert tartott attól, hogy a forma kialakításában megnyilatkozó művészi állásfoglalás a müvet serkentő élmény jellegét és tartalmi lényegét is meghatározza. A Magyar írás - de Raith is - mindvégig ennek nyomása alatt és ennek tudatában működött. " XXX