Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)
Előszó
Fáklya /1924-1925/ a Dokumentum /1925-1926/, az Uj Föld /1926/ - akkor a népes munkatársi gárda, a szerkesztés nagyvonalúsága és a közlemények megkapőan magas szellemi szinvonala mellett többszörösen aláhúzva kell rámutatnunk Raith Tivadar szerkesztői tevékenységének erre az anyagi- szervezési oldalára. - Annál is inkább, mert a lap hanyatlása, majd megszűnése is ezzel hozható közvetlen összefüggésbe. Elhangzottak már olyan vélemények, hogy a Magyar írás megszünésének oka az, hogy a húszas évek második felében megszaporodtak azok a fórumok, amelyek uj és uj közlési lehetőségeket biztosítottak az ellenzékben álló fiataloknak. A rövid életű Láthatár /1927/ és a Pandora /1927/, Nagy Lajos nivós folyóirata az Együtt /1927-1928/, Kassák Lajos avantgárdé hagyományokat folytató lapja, a Munka /1928-1939/ és a kommunista párt féllegális szemléje, a 100% /1927-1930/ valóban versenytársai lehettek volna a Magyar írás nak, de a megszűnés közvetlen okát mi a szerkesztői ambiciók, s ezzel összefüggésben a kiadás anyagi alapjainak a megfogyatkozásában látjuk. (Attól függetlenül, hogy a Magyar írás programja és gyakorlata ezekre az évekre valóban lassan anakronisztikussá vált. A lap "kifutotta", "kiforrta" magát: a benne induló erők differenciálódtak, a fejlődés törvényeit követve "jobbra" és "balra" szóródtak; s ha nincs is a szerkesztői-anyagi krizis, a korábban egységes munkatársi "káder" idővel akkor is felbomlott volna. Raith Tivadar már 1925 közepén hosszabb ösztöndíjjal Franciaországba távozott, a Magyar írás szerkesztését Melléky Kornélra és a fiatalokra bizta. Külföldi utja után irodalmi érdeklődése fokozatosan lanyhult, történelmi és közgazdasági problémák vonzzák, s ez egyre inkább érezhető a lapon is. Az utolsó évfolyam már újra kisebb, nyolcadrét formátumban jelenik meg, s egyre rednszertelenebbül; szines, revüszerü tartalma egyre egysikubbá válik, s lassan folyóirat-jellege is eltűnik. Az egyes füzetek különszámonként látnak napvilágot, amelyek a munkatársak: Dán György, Lanátor Pogány Ferenc, Szálai Imre, Urr Ida egy-egy verskötetét vagy hosszabb lélegzetű müvét, illetve a szerkesztő Kelet-Európa, Ismeretlen Föld c. tanulmányát hozzák. (E füzetek - külön kötésben - egyben az 1922ben megindult Kelő Nap c. könyvsorozat köteteiként is megjelentek. ) Majd 1927 közepén elhagyja a sajtót az utolsó, hatodik szám is, amely lezárja e nagyjelentőségű, fontos művelődéstörténeti szerepet betöltő folyóirat életét.
