Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)

Előszó

Magyar írás a húszas évek művészettörténetének nemcsak jelentős, hanem egyenesen nélkülözhetetlen forrása. Igaz, a szépirodalmi termés ezekben az években is elmarad a lap többi közleményéhez képest, súlya azonban számottevő mértékben megnő. Egyrészt már a korábban publikálók: Komor András, Lakatos Péter Pál, Strém István, Vajda János költői munkássága is érettebbé, lassan kiteljesedővé válik. Másrészt számos uj szerző (Dán György, Debreczeni Miklós, Dobolyi Lajos, Gyárfás Endre, Könyves-Tóth Kálmán, Major Máté, Melléky Kornél, Mittay László, Pintér Ferenc, Sándor Kálmán, Simon Andor, Sükösd Ferenc, Tamkó Sirató Károly Vihar Béla) jelentkezik, akik uj szint, uj formai megoldásokat hoznak. A lirai termésből magasan kiemelkednek József Attila korai szocialista versei és a méltatlanul elfeledett Ember Ervin ugyancsak szocialista eszmeiséggel áthatott költeményei. S végül, de nem utolsó sorban: a többi rovathoz hasonlóan a szépirodalmon belül is észrevehetően kitárultak a kapuk a nemzetközi kezdeményezések közvetítése felé. E téren úttörő érdemei vannak Illyés Gyulának, aki a francia szürrealizmus és dada kísérleteiből adott izelitőt, valamint Reményi Józsefnek, aki rendszeresen tájékoztatott és fordított az uj amerikai irodalom köréből. Amikor a Magyar írás jelentőségét és szerepét méltatjuk, lehetetlen nem szólnunk a szerkesztő Raith Tivadar fáradozásairól, energiáiról, amelyek lehetővé tették, hogy a folyóirat egyáltalán megjelenjék. Szálai Imrének a Magyar Könyvszemle 1968. évfolyamában közzétett laptörténeti összefoglalója szemléletesen érzékelteti, milyen hallatlan anyagi nehézségekkel kellett a szerkesztőnek megküzdenie. Számottevő tőke hiányában neki kellett szinte számról számra előteremtenie a nyomdaköltségeket, neki kellett üzletről Üzletre megszerveznie a terjesztést s a rendszeres előfizetők kicsiny, de biztonságot jelentő táborát. S mindezt az egyre fokozódó infláció körülményei között, az egyre növekvő papir és nyomdaköltségek mellett. - E munka sziszifuszi méreteit érzékelendő elég csak egy pillantást vetnünk a mellékletként közölt könyvészeti leirás "nyomda" rovatára, amely lépésről- lépésre rögzíti: mikor és hol jelent meg lap. Hét év alatt tizenhárom izben változtatott nyomdát az olcsóbb és elfogadhatóbb kiadási feltételek érdekében. Amikor az indulás jellemzéséhez hasonlóan megállapíthatjuk, hogy a Magyar írás a húszas évek közepén is állta a versenyt a vele rokon célkitűzésekkel induló folyóiratokkal, mint például a Kékmadár /1923/, a