Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)
Előszó
az esztétikai jellegű" irások, megszaporodtak a nemzetközi vonatkozású művészeti szemlék /1. pl. Bor Pál párizsi leveleit az 1030-1036. tételek alatt/, megindult az avantgárdé vívmányainak, mindenekelőtt az expresszionizmusnak és a kubizmusnak újraértékelése /1. az 1037, 1039, 1045, 1047, 1052. tételeket/, napirendre került a kor uj művészeti ágának, a filmnek elméleti, általánosító feldolgozása /1. Balázs Béla, Gara László, Hevesy Iván, F. Leger stb. írásait: 1399, 1408-1416, 1418. tételek. / Intenzív érdeklődés kis éri a modern művészetek végcéljaként emlegetett modern építészetet, amelynek forradalmi megújulását számos tanulmány hirdeti /1. pl. az 1032, 1035, 1049. tételeket/. - A zene és a színjátszás változatlanul fontos helyet foglal el a kritikákon belül. Hosszan méltatják pl. Kodály munkásságának jelentőségét; jó értelemben vett propagandát fejtenek ki a magyar kisérleti színház egyes vállalkozásai, többek között a Zöld Szamár népszerűsítése érdekében /1. az 1432. tételt/, a nemzetközi színvonalú, impozáns különszám ad képet aXX. századi európai színjátszás valamenynyi irányzatáról. E nemzetközi teljesség jellemzi a folyóirat eredeti ankétjait is, amelyek számos európai művész nyilatkozatát tartalmazzák a kor művészetéről, annak jövőbe mutató tendenciáiról /1. a 30~33. tételeket/. E nemzetközi kitekintést szolgálta a francia művészekkel tett interjú-sorozat is Európa politikai és kulturális helyzetéről, amelyet a szerkesztő franciaországi tartózkodása alatt készített. E látogatás emléke a folyóirat francia nyelvű különszáma, amelyet a Partisans nevű testvérlap adott ki 1926 júniusában, s amely viszont a modern magyar irodalmat és képzőművészetet mutatta be a francia olvasónak. 1925-ben a szerkesztő felújítja az első évfolyamok gyakorlatát: a lap újra díszes címlapokkal jelenik meg: Bortnyik Sándor, Gábor Jenő, Kernstock Károly, Molnár Farkas, Rajk István eredeti rajzaival, metszeteivel. A viszonylag kedvezőbb anyagi körülmények a mellékletek megszaporodásában is megmutatkoznak. Köztük olyan egyedülálló lapokat találunk, mint Derkovits Gyula Menekülés és Tanítás c. fametszetei; de nem kevésbé értékesek Csáky József, Egry József, Gábor Jenő ugyanilyen formában közölt alkotásai sem. A szöveg közti illusztrációk száma és színvonala szintén gazdag, s különösen sokoldalúan mutatja be Bor Pál, Csáky József, Gábor Jenő és Kmetty János munkásságát. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezekben az évfolyamokban a képzőművészeti kritika Bor Pál és Hevesy Iván mellett még további munkatársakkal: Kállai Ernővel, Obilics Istvánnal erősödött, s hogy Írásaik a hazai modern képzőművészeti termést szinte teljes egészében mérlegre tették - akkor világossá válik, hogy a