Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)

Előszó

E nagyobb lélegzetű irások mellett külön kell szólnunk a lap gyorsan és érzékenyen reagáló kritikai rovatáról. A haladó irodalom szinte valameny nyi kiadványáról megemlékeznek benne, s ezen túlmenően állandó kritikát kap szinházi, de különösen zenei életünk, s szinte valamennyi képzőművészeti tárlat, kiállitás, amely utóbbiak elemző értékelése helyenként közép ponti helyet foglal el a kritikák között. A "múzsák testvérisége" azonban nemcsak a kritikai rovatban tapasztalható. A folyóirat minden száma gazdagon illusztrált, s ilyen formán a fiatal képzőművészek egyik jelentős fóruma. Amig az anyagiak lehetővé tették, Raith Tivadar az első két évfolyam boritólapján is hozott rajzokat, metszeteket: Blattner Géza, Csabai Ékes Lajos, Csőre Erzsébet, Derkovits Gyula, Lahner Emil, Kádár Béla, Kmetty János, Pérely-Hercz Imre, Szobotka Imre, Walleshausen Zsigmond munkáit. Sőt egy ideig még mellékletekre is tellett, igy került sor egy-egy lapnyi terjedelemben Bor Pál, Csabai Ékes Lajos, Jaschik Almos és Molnár Mária müveinek kiadására. De a belső, szövegközti rajzok, metszetek sem érdektelenek: hiszen köztük a felsoroltakon kivül Bornemisza Tibor, Egry József, Gábor Jenő, Schönberger Armand és Szőnyi István alkotásaival találkozunk. A mellékletek közül ki kell emelnünk két kottát: Jemnitz Sándor kompozícióit Raith Tivadar verseire. /Itt emlitjük még meg, hogy a folyóirat 1922-ben önálló könyvkiadói tevékenységet is kezdeményezett. "Kelő Nap" elnevezésű sorozatában Kail Irma, Komor András, Raith Tivadar és Tamás Aladár verses füzetei jelentek meg, valamint sorozaton kivül Reményi Tózsef Jó hinni c. regénye. / Ez az imponálóan széles szellemi és művészeti bázis - az 1923-as év rövid hullámvölgye után - 1924 és 1926 között teljesedett ki a maga egészében. Ezek az évek jelzik a folyóirat fénykorát. - Nemcsak terjedelemben gyarapodik /1924 májusától 1926 decemberéig negyedért formátumban jelenik meg, ami az eddigi nyolcadréttel szemben közel kétszeres növekedést jelent/, hanem látókörében, művészi súlyában is. E kiteljesedés a folyóirat elméleti Írásaiban éri el tetőfokát. A lap uj munkatársakkal gyarapodott /Bács Imre Endre, Genthon István, Melléky Kornél, Mittay László, Molnár Antal/, akiknek érdeklődési köre, tudása nemcsak tematikailag tágitotta ki a közlemények körét, hanem minőségileg is jelentősen megemelte az egész lap szinvonalat. Előtérbe kerültek