Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

54 Petőfi-Könyvtár irni, de irodalmunkat a nagyok salonaiban is megkedveltetni. Hlyen zsiros, fenés és tudja isten millyen kifejezések pedig azt legkevésbbé tehetik. (A vége a jövő füzetben.) Február 28. Hírnök. 17. sz. Hogy Petőfi Sándor ur költeményei által a nemzetiség kivánatainak meglehetősen, kielégitőleg, és a népszerűségnek is némileg megfelelt, ezt az előbbiekben, megróva a megróvandókat, már megemlítettük. De azon kérdés támad most, hogy e két tulajdonsága a költeménynek kielégitő-e ? Nem kivántatik-e a költőtől, ki egyszersmind népoktatói szerepet visz, ennél több ? És ha a „költemény" eszmét szigoruabban taglaljuk, akkor napnál világosabban átlátjuk, hogy a nemzetiesség és népszerűség dicséretes ugyan, de korán sem kielégítő. Megkívántatik itt még a magasztosság, az aesthetikai szépség, mellyek nélkül a költemény tökéletes nem lehet. És csakugyan e tekintetben is dicséretesek fiatal költőnk némelly próbái, vannak ugyanis költeményei, mellyek egész lelkünket bizonyos kedves élvezettel borítják el olvasásuknál ; vannak költeményei, mellyek fölséges érzelmeket ébresztenek bennünk; vannak végre, mellyek egyszerűségük, derült vidorságok által a mi kedélyünket is fölviditják. Legyen szabad itt például e kettőt idéznem: Népdal *) Mi haszna, hogy a csoroszlya stb. 23. lap. Néprománcz. Megy a juhász szamáron stb. 114. lap. E két igen-igen népszerű költeményben nincs káromkodás, ocsmány hasonlítás, póriasság és mégis mennyire népszerűek, mi kedvesek 1 Ha valamennyi műve illyen volna, akkor nem kellett volna a fenebbbi ocsmányságokért fiatal szerzőnket megróvnom. Azokon kivül azonban vannak még több e rovatba tartozó botlásai. *) íratott P. tanuló korában a pápai kalendárium számára 1842-ben