Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 55 Van ugyanis munkáiban több helyütt következetlenség, psychologiai tudományokbani járatlanság stb. Ezek azonban nem olly nagyok, hogy a szerző figyelmes olvasás után észre ne vegye, miért is nem akarom velők a t. olvasókat untatni, miután már különben nagyon is kiterjeszkedtem a részletekre. Legtöbb müveiben a szerzőnek gondolatai ujak, sajátságosak és meglepők: mindazáltal némellyekben még sem kerülte el egészen az utánzást. Nem emlitve itt egyes helyeket, mellyeknek idézése igen sok időt foglalna el, csak két költeményre akarom figyelmeztetni P. urat. Egyik a 7-ik lapon álló „a Dunán" czimű, mellyhez egy igen-igen hasonlót már a „Kliegl könyvben" — de nem tudom mi ismeretlen szerzőtől ? — olvastam. És minthogy ez különben sem tartozik költőnk legjobb müveihez, ezt gyűjteményéből bizvást kihagyhatta volna. A másik „Elmondanám . . kezdetű a 93-ik lapon, mellynek középső versszakában szivét tengerhez hasonlítja, mellyben a legszebb gyöngy, a hűség gyöngye terem. Ugyan ezt mondja csaknem szóról szóra Heyne „Halászleánykájában." No de hiszen fiatal szerzőnk több versei is tanúsítják, hogy ő Heyne tanítványa, és ennek modorát némileg sajátjává is tette. Stylje kerek, virágos, tiszta. Ugy hogy az előbbi dicséretes tulajdonságokat figyelembe vévén, méltán remélhetünk benne jeles költőt, sőt a fiatalok közt már most is Kerényi és Tompa után első helyre tartjuk méltónak. — Mind a mellett néhány nyelvtani hibáira is figyelmeztetjük a szerzőt, millyenek a 9-ik lapon „ott is a hon megvetőit átkozánkátkozók helyett, nagyon magyartalan kifejezés ez is: „És hogy őket ne kívánnám, abból ugyan semmi sincs." 74. 1. „Azzal" helyett Petőfi Sándor ur mindenütt igy ir: „avval", — miért ? Hiszen a v betű mindig ollyanná változik, millyen mássalhangzóhoz ragasztatik. Nem tovval de tollal; nem hávval, de házzal; nem kévvel, de kézzel,— tehát azzal is.