Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 53 Minthogy már ez illetlen kifejezések elösorolásába bocsátkoztunk, egy úttal az igenis prózába belevágó néhány kifejezést akarunk kijelölni. Hlyen p. o.: A nagy világ az életiskola, Verítékemből ott sok elfolya, (jó hogy nem mondja, hány itcze ?) Mert olly göröngyös, olly kemény az ut, Az ember annyi sivatagra jut. Az itt kijelölt két sorról csak senki sem mondhatja, hogy azok versbe valók. Valami álmos elbeszélésben, vagy száraz tudós értekezésben csak megállhatnának, de lyrai költeményben illy alacsonyan mászni nagy hiba. Hlyen nehézkes a következő versszak is: S hogy mióta járom a világot Bolygó lábam száz tövisre hágott. 30. lap. Hát a következőkről mit mondjak ? Be sokat szeretnék mondani, S alig merlek megszólitaní; 45. lap. vagy pedig: Tied vagyok, tied, hazám ! E sziv, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? 91. lap. Vagy végre, midőn a költeményt e szavakkal kezdi: „ugy jól laktam, hogy még!" . . . Mindezeket a szépen irni óhajtó költőnek kerülnie kellett volna, mert ezek korán sem alkalmatosak arra, hogy versei böcsét emeljék, sőt inkább, ha nem egészen undorítókká, de kellemetlenekké mindenesetre teszik. Már Horácz is azt mondta ars poeticájában, hogy az „obscoenum" száműzve maradjon a költeményből. Annálinkább kell ezt nekünk tennünk, kik a finomabb izlés korszakának gyermekei vagyunk; annyivalinkább nekünk, kiknek czéljok nemcsak a nép számára