Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

50 Petőfi-Könyvtár hogy az e tárgyról irtak mindenike más oknak tulajdonitá a bajt. Egyik a külső formában, — a mértékben — másik az olvasókban, a korban, s még tudja a jó isten miben nem ? keresi a dolog bibéjét. Előttem pedig ugy tűnik föl e dolog, hogy következő két ok az, miért nem hatnak ki az életbe némelly jelesb költeményeink: — a nemzetiesség és népiesség hiánya. Önálló nemzetnek csak az tetszhetik, mi már magán viseli a nemzetiesség örök bélyegét. Ha tehát azt akarjuk, hogy költeményeink általában megkedveltessenek, akkor azoknak valóban magyaroknak kell lenniök, magyaroknak nemcsak annyiban, hogy magyar nyelven legyenek irva, de magyar szellem lengje át azokat. Mert valamint a magyar köntös nem varázsolja egyszerre magyarrá az azt viselő németet, ugy nem minden költemény magyar szellemű, melly magyar szavakba van öltöztetve. Lehet az aesticailag szép, tetsző, megható, — minden, de azért nemzeties még sem lesz. Második kelléke a közönségessé lenni kivánó költeménynek a népiesség. És ez fölötte nagy föladat! Lebocsátkozni a nép fölfogási tehetségéhez, vele érezni, vele örülni, vele busulni és mindezt olly hiven tenni, hogy mind azt a nép is magáénak, sajátjának ismerje, nem olly dolog, mellyet mindenki megtehet. Pedig illyennek kell lenni azon költeménynek, mellyet a néppel meg akarunk kedveltetni, mert csak az képes benne érdeket ébreszteni, abban ismer maga-magára. Ez oka, hogy Vörösmarty közkedvességü „Fóti dal

u-a olly általánossá lett, miszerint annak egyes töredékeit uton útfélen hallhatjuk nagy örömünkre a nép szájában. Ez előzményeket ugy hiszem nem volt fölösleges előrebocsátani ; mert nem csalatkozom talán, ha azt vélem, hogy e versek irója e két tulajdonságot tűzte ki költeményei főczéljául. A szándék dicséretes. Lássuk megfelelt-e ennek egészen a szerző. Hogy Petőfi Sándor unkölteményeinek nagyobb részét