Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

496 Petőfi-Könyvtár S ha mélyebb psychologiai vizsgálatokba akarnék bocsátkozni, nem tünik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarván szólani, szólt igen roszul palástolt s mondhatom, igen idétlen szánakozással, mellyre én teljességgel nem szorultam. Azonban ezen fejtegetést nem fűzöm tovább. Bal idők szerencsétlensége, hogy kelleténél ingerültebbek vagyunk s igazságtalanok a legjobb, hazafiak s legjobb barátunk iránt is. — S ebben nemcsak Petőfi vétkes, hanem gyakran mi magunk is, kiket fiatalság nem ment. Bal időkben gyanú, bizalmatlanság tépik a nemzet kebelét, s a legjobb ügy bizalmatlanság által csirájában fojtatik meg. Épen ezért vigyázatosaknak kell lennünk mások megítélésében. Ha a legjobb magyarok egymásban nem biznak, ki lesz akkor, ki bizodalmurkat megérdemli? Mi az ellenemi kifakadást illeti: még menthető volna, ha fényes szónoklattal a képviselők ház^t felrevezetném ; de mivel e részben teljesen ártatlan vagyok mert nem érezvén magamban szónoki tehetséget, mindeddig egyszerű szavazatra szorítkoztam) nincs ok, hogy bárki is befolyásomat veszélyesnek tartsa, nincs ok, hogy nem elvi, hanem csupán alkalmazási kérdések eldöntésénél egyszerű szavazatomért kiválólag megtámadtassam. Mert ha költőnek tartatom is, de az élet dolgaiban nem szeretek ábrándozó lenni, s csak ezen feltét alatt tartom szabadnak, hogy költő a gyakorlati kérdések megoldásában részt vegyen. Egyébiránt nem gondolom, hogy ezen kis tollharcz a jó viszonyt közöttünk felbor tsa A sajtó azért van, hogy irjunk. Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. Ö engem vétkes politicusnak tart, én őt igen gyarlónak és könnyelműnek. Vádja súlyosabb, mint az enyém. Az idő ítélni fog köztünk. S hogy én is verset mondjak, egy jó tanácscsal végzem szavaimat: Légy buzgó, de szerénv, bírónak még te kicsin vagy. É'j, küzdj és munkálj s várd el Ítéletedet. Vörösmarty.