Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1848.
Petőfi Napjai: 1848 497 Szeptember 8. Kossuth Hírlapja. 60. sz. 275. lapon: Válasz Vörösmartynak. Nem szeretem a feleselgeíésf, kivált ily időkben, midőn a közönségnek kisebb gondja is nagyobb, mint egyes emberek szóváltogatásait hallgatni; mind a mellett nem hagyhatom szó nélkül Vörösmartynak e lapok 58-ik számában hozzám intézett sorait. Nem bocsátkozom a czikk pontonkinti czáfolatába, nehogy mind a magam, mind a mások becses idejéből sokat raboljak el; csak általánosságban egy pár rövid észrevételt. Azt én gondoltam előre, hogy Vörösmarty felelni jog versemre, de megvallom, ingyen sem hittem, hogy úgy fog felelni, amint felelt. Nem hittem, hogy olyan fegyvereket fog használni, minőket senkitől sem érdemlek, s ő tőle legkevésbbé, s a mellyek ő hozzá nem is méltók: a gyanúsítás és lenézés fegyvereit. Ezek a polémia legkopottabb, legmindennapibb fegyverei. Ha kardot szúrt volna belém, hallgatnék, de miután bunkósboltal támadt meg, nem hallgathatok. Azt mondja: „Nem tünik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarván szólani, szólt igen rosszul palástolt s mondhatom igen idétlen szánakozással ?" stb. Erre minden elfogulatlan ember azt fogja mondani, hogy nem tűnik ki, de ha csakugyan ez tűnnék ki, ugy megvallom, nem oly hangon irtam, mint lelkem mélyében akartam. Azt mondja: „Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mindeddig még egy jó szót sem szólt; honnan van az, hogy olly mohón ragadta meg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani ? a stb. Engedjen meg Vörösmarty, de azt nem tudja, nem tudhatja, hogy én ez alkalmat mohón ragadtam-e meg, vagy hosszú kinos lelki harcz után ? és amit előbb mond, az egyátalában nem áll, mert én már nem egyszer mondtam róla jót és igen sok jót nyilvánosan (az 1845-iki Életképekben megjeleni Uti jegyzeteimben, az 1847-iki Hazánkban megjelent Uti leveleimben stb.) de arról nem tehetek, ha elmulasztotta elolvasni* vagy arra méltónak nem tartotta. És azon fölül tettem azt' Petőfi Könyvtár XXIX—XXX 32