Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 495 Erre szavaztam; de ez már bármi kákabélű tudós értelmezése szerint is nem elv, hanem a kivitel, s az alkalmazás keserű almája, mellybe bele kell harapni, ha czélt akarunk érni. Igaz, nekem is jobban tetszett volna, ha valami fiatal, népszerű hadvezér, vala kis Napoleon-féle azt mondja: „Én teremtek magyar hadsereget, átalakítom a régit, átolvasztom az ujonczok közé s megverem az ellenséget." Én magam is csináltam s ajánlottam illynemű terveket, de mellyek mind csak illyen magamféle tapasztalatlan embereknek tetszének s megvallom, hadi dolgokban nem tartom magamat auctoritásnak. A hadügyminister kinyilatkoztatta, hogy önálló magyar hadsereget akar (mert hiszen más hadsereget furcsa is volna akarnia), csak időt kért, hogy e szándékát, melly a nemzet kivánalával egy, veszély nélkül létesíthesse. A kérdés tehát csak akörül forog: biztunk-e a hadügyministerben vagy nem ? Én biztam, és még most is bizom. Meglehet^ hogy tehetségét illetőleg, csalatkozni fogok; de már ez aztán nem olly dolog, hogy elvtagadásról beszéljünk, s a babért letegyük a sárba. Ez fátum, balszerencse lehet, de gyalázat nem. Ezek nézeteim a vers s jegyzet tartalmáról s tárgyilagos igazságáról Most még Petőfihez néhány szót. Többször elolvastam a verset s véleményem ebben állapodik: Petőfi ezen verse által mindenesetre kitette magát a higadtabb emberek ítéletének. Nem fogják-e méltán mondani: Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mind eddig még egy jó szót sem szólt; honnan van az, hogy olly mohón ragadta meg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani ? Tisztelet-e, szerénység-e az, midőn valakiről minden komolyabb vizsgálat nélkül így szólunk: én elitélem őt! kicsoda? Petőfi, kit ? Vörösmartyt s miért ? elvekért, mellyeket Vörösmarty meg nem tagadott. Ez legalább is igen nagy elbizakodásra s könnyelműségre mutat."