Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

5-494 Petőfi-Könyvtár melly nevezetes elvét sértettem meg. Mert legalább is ennyi bün kívántatnék ahhoz, hogy rajtam száradjon a sár, s a mit költeményeimmel netalán használtam, azt országgyűlési szavazataim lerontsák, s még akkor is kérdés: elvesztenék-e beesőket (ha van) költeményeim s nem volnának-e képesek lelkesíteni az utókort, ha addig fennmaradnak ? Petőfi elv miatt támadott meg. Most tehát az a kérdés: mire szavaztam, s micsoda elvet sértettem meg? Hogy ezt kiki minél világosabban lássa, ide jegyzem a főbb pontokat, mellyekre a többséggel együtt szavaztam. 1. A hadsereg 200,000 főre emeltessék. 2. Vezényleti, ügyvezetési nyelv magyar; színek, jelek, öltözet nemzetiek 3. A régi katonaság, mihelyt a körülmények engedik magyar lábra állittassék. 4. A magyar katona csak az ország megtámadtatása esetében használtathassák külföldön Úgy gondolom, ha az egész törvényjavaslatban elvekről van szó, csak a 2., 3., 4-:k pont lehetnek azok? S megtagadtam-e ezeket ? Egy szóval sem. S ha most azt kérdi valaki: miért hát ez a nagy hűhó elvekről, babérról, sárról és vérről, sasról és felhőről ? Kisül, hogy semmiért: mert én egyetlen elvet sem tagadtam meg, s az egész ömledezés nem egyéb, mint egy fiatal hazafi, s e mellett költői kebelnek túláradása. „Igen, de ön arra szavazott, hogy a régi ezredek három zászlóalja, meg két tartalék század ujonczokkal töltessenek be, hogy a huszárezredek kiegészíttessenek." Való, erre szavaztam, s megvallom, nagy bökkenő volt míg túlestem rajta. Azonban a tapasztalás iránt némi respectussal vagyok. Ha a tapasztalás így szól: „adjatok nekem ujonezokat a régi katonák közé, s én két hét múlva tűzbe viszem őket s isten segítségével megverem az ellenséget", azt mondom rá: jól van, verd meg az ellenséget, s aztán alakítsd át a régi seregeket.