Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

334 Petőfi-Könyvtár hogy Petőfi egykor mint kapitány szolgált valamelyik huszárezredben. Ezen bakancsosköpönyegengem oly elegendőképen kielégít, hogy többet nem akarok sem olvasni sem bírálni ezen versből, melynek azonfelül tizenhárom (szerencsétlen szám !) versfüzete van ; igy könyen betegségemre válnék. Következik az Est. A nap lement. Eljött a csend, Szellöüzött Felhők között Merengve jár A holdsugár, Mint rom felett A képzelet. Wie rührend ! — Becsületemre mondom, hogy a vers többi része épen oly rührend, mint eleje; végét hát bízvást elhagyhatom s megtekintem immár a 14-ik ív utolvó versét!!! Egy telem Debrecenben. Hejh Debrecen Ha rád emlékezem ! . . . Hehj! Hehj! Sokat szenvedtem én tebened, És mindamellett — Mindamellett épen oly jól illik versben, mint következésképen. És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. Hát még nekünk mily jól esik — az, hogy mi is nem sokára csak emlékezni fogunk ezen versekre. De szép volna, ha meg se emlékeznénk! Pápista nem vagyok, És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. |ó, hosy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek; Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna meg.