Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 335 Azt is bölcsen rendelék az istenek, hogy Petőfi nem vaspapiroson adta ki verseit s hogy nem is irta azokat vastollakkal, de egészen egyszerű libatollakkal; igy legalább nem fognak megrozsdásodni. Nem rozsda, de egerek s molyok fogják azokat tápul használni — tehát élő lények szivandják belőlük az életet. Életadó versek! — Exegit monumentum aere perennius! (Vasnál tartósabb emléket álitott.) Aztán a télnek kellő közepében Kifogya szépen A fütőszalmám, S hideg szobában alvám. Mért nem fűtött be verseivel ? Vagy tán akor még jobban fázott volna? — Hideg szobában aludni különben egészséges. Ha felvevém kopott gubám, Elmondhatám, Mint a czigány, ki a hálóbul néze ki: Juj, be hideg van odaki! Juj, ez népies; azért oly vonzó. S az volt derék, Ha verselék ! Csakugyan, a mint mondtam : verseivel akart befűteni. Ujjam megdermedt a hidegben. És ekor mire vetemedtem ? Hát mit tehettem egyebet ? Égő pipám Szoritgatám, Mig a fagy végre engedett. Csakugyan, a mint mondtam : a versek nem melegíthették fel a szegény költőt s égő pipáját kelle szoritgatnia. — Berekesztés: Ez ínségben csak az vígasztala, Hogy enél már nagyobb Ínségem is vala. Hajh ! de hát mi vigasztaljon engem az én ínségemben,