Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

330 Petőfi-Könyvtár Borzasztó ! A táti, az derék legény. — Derék. — Derék! Az ember mostan is magázza még. — Mily kín ez szegény Petőfinek, holott ő nem magázó, de önző. S nvly érdekes hallgatni, hogyha szól Trágyáról, béresekről, gyapjúról. — Ez oly eredeti költői halmazat, minőt még egy költőben sem találtam ; ily merénv még Malaya szigetein is hallatlan pedig ott az antropophagia is uralkodik. Trágya! béresek! gvapju! — Trágya! Ez engem a hetedik menyországba emel: mily iilatos áldozat Helikon hegyén !*) Hijába! Petőfit csak Petőfihez hasonlíthatni; ö páratlanÉs kérdi tőlem : hogy kel most a zab ? . . . A búza ? ... árpa ? . . . széna ? . . . krumpli ? . . . bab ? . . . Ismét egy leírhatatlan bájú költői halmazat: mintha szénát ennék. Költői dolgok mindenek felett. — Költöiségöket maga a költő is elismeri; hiszen Csak ugy hízik tőlök a képzelet. — Hízzék a könyvárus, ki ezen soványságokat árulja! mondaná egy roszakaró. — Edig a tátihoz volt szerencsénk, menjünk már a mámihoz: A mámi, ez már müveit egy személy. — Még az irodalomrul is beszél. — Könyvtára van szobája ablakán. — A könyvtár dísze Szigvárt, Kártigám. — Szigvárthoz pontot kellett volna tenni; így: A könyvtár dísze Szigvárt. — Kártigám. — *) A szelíd és különben illedelmes Uhland irt e?y költeményt: an die Sau. Nem olvasta még ön, Petőfi ur?