Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1847 331 De haladjunk előre ; most jön a kisasszony : És a kisasszony, oh be kellemes — Mint a sült rák, olyan szemérmetes. — Tanulság: a sült rákok szemérmetesek. Ezentúl tudjuk magunkat mihez tartani, ha szemérmetesek akarunk lenni. De tovább a kisasszonyrul: Mindig pirul. — S mi bájjal társalog. — Igen s nem, nála az egész dolog. — Enyi a kisasszonyrul. — Kár, hogy Petőfi ur ezen érdekes falusi család legérdekesb tagját, az úrfit, nem vette tárgyalás alá. Nagyon lekötelezett volna minket, ha az úrfit is — ez természetesen ö maga lett volna — leirandá az ő rövid, spartai modorában. A festész arczképe leginkább érdekel akor, ha maga festette. — Reméljük, hogy Petőfi ur méltányos kérésünket teljesítésre méltatandja s versét kijavítván, munkái jövő kiadásában önmagát is ezen széplelkű család tagjai közé igtatandja. Jelenleg úrfi nélkül végződik a falusi család : Vígan vagyunk. — Valóban. — Ha ezek Meglátogatnak, majd lesz élvezet. — Jól eltalálva. — Mondhatlan szépségű vers. — Mondhatlan. - Ugy van. — Valóban. — Veni. Vidi Vici. — Jöttem. Láttam. Megszöktem. — Pontos mű. — Pontos. — Csupa pont. — Csupa. — Tele van pontozva. — Tele. — So durch und durch classisch ist dies Werk, dass man versucht wáre es für eine römische Inschrift zu haltén und auszugeben — Kurzweg. — Weg! — Most a faluról Pestre rándulunk s a követkzö lapon álló versben már A boldog pestiek között találjuk s érezzük roszul magunkat; mert hoszu öndicséretöket nem csak bűze (propria laus sordet), de unalma miatt is, nagyon — nagyon keserves végig hallgatni Kárpótlásul meg nem bírálom őket; birálat helyett legyen szabad néhány szivreható szót a boldog pestiek szivére kötnöm :