Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1847 323 mind nekem mind olvasóimnak, ha Petőfi vékonyabb könyvben adta volna ki összes költeményeit? Akor (!) bizonyosan átolvastam volna azokat s olvasóimnak sokkal hosszabb bírálatot kellendett olvasni mint így, midőn csak a könyv címét, tarialomjegyzékét s közepét tekingetém meg. De Petőfi ur tudja, hogy én nem olvasom a vastag könyveket: most meg a kis hamis, csupa dacból (!) irántam, vastagon jött ki — csak hogy ne olvassam. De bezeg, (!) engem nem csal meg ! Csak azért is megbírálom őt. Kell-e mindent olvasnunk, hogy mindent megbíráljunk? — Nem. Lapoztam a példányban s már közel valék a kétségbeeséshez, belátni kezdvén hogy ezen költő csakugyan minden bírálaton tul van s őszes (') költeményei csakugyan megbirálhatlanok — legalább általam . . . Akkor veszem észre, hogy a 224-dik lap után a 209-dik lap következik; mi ez? Jobban vizsgálom a körryéket s ugy találom, hogy példányomban a 14-dik ív kétszer fordul elő. Én ugyan jelekre, sejtelmekre s több efélékre (!) nem sokat adok, de még is valamit: innen jött, hogy az elbeszélt tüneményt istenujjának nézvén meggyőződtem, hogy sorsom szerint, melyet el nem kerülhetek, hivatva vagyok megbírálni ezen 14-dik ívet, mely bizonyosan legjava lehet a költeményeknek — hogy ím kétszer várták be példányomba. Ezen nézetemet nagyanyám is helyeslé s nem kételkedtem többé. Szólnom kellene ugyan először ezen összes költemények külsejéről, aztán belsejéről, — először kiálitásárol, aztán beültetéséről — de ezeket hagyom. A kiálitás, mint azt műértők is (p. o. a Pestihirlap újdondásza) bizonyítják, pompás; ehez tehát, mivel már el van döntve, nem lehet szólani Mi a beültetést illeti, t. i. magokat a költeményeket, a szívvirágokat: ezek nem csak önbecsök által óvatnak meg a hervadástol, de az által is, hogy oly tartós kemény papírba vannak beültetve, melyet egyébre nem is használhatni, mint ara, mibül nincs haszon — gyönyörködésre. Istenem, mily szép papiros! — Meg nem foghatom, mért nem tettek minden lapra még kevesebb betűt; így a velin20*