Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

300 Petőfi-Könyvtár nél ?! . . . Habár ez utósónál több mozgást találunk, Hiadornál viszont több az élet. Petőfi múzsája általánosb, ö keresztül-kasul jár borpinczéken, nyílt utczákon, egy darab politikarongyot vet magára, irányokkal kaczérkodik; de ezen általánosság csak külfelé ható: benső szellemi átalánosság nem hatja át teremtményeit, ezért tetszik e költő olly rendkívül a közönség egy részének, mig a más részt boszantja; ezért ő, hű fordításban a külföldnek bemutatva, ennek soha tetszeni nem fog; mert alanyisága egészen parányi nézletek körébe hálózva, átalános eszmétől nem vezéreltetik, nem ad elénk egyebet dialecticus czafrangoknál, mellyek mindig semmi, gyakran puszta dictiobeli pointek körül forognak; — ellenben H.-nál a szerelmi fájdalom zúg és ha gondolatait ittott betegessé teszi is, ha érzelme túlteljében fölkiált is: „Lelkem megőrül ennyi vágy után" — de költészete mégis tele a legépebb költői elemmel. De hagyjuk a további hasonlításokat! . . A szépirodalmi szemle ugy véli Petőfi „Összes versei"-nek bírálatában, — hogy az ő múzsája „a magyar királyleány, aranyhajjal és mezítláb". — A mezítlen láb mit sem tesz — de hogy e lábak olly piszkosak, hogy e királylány annyit káromkodik, olly gyakran minden illemet elfeled, az rosz! a költészetbeli királylányoknak mindenek előtt méltóságukról nem szabad megfelejtkezniük ! Aztán minő királylány az, ki mindig borról csacsog, füstölgő pipával szájában teszi dagályos reflexióit Valljuk meg njiltan ! Petőfi múzsája vad, daczos czigánylány, nyers és durva és kormos, ingatag, a vad természet imádója, ki minden miveltségtől visszaborzad. Már pedig a természet csak annyiban bir becscsel, mennyiben az örök mindenhatónak egy nagy gondolatát megtestesítve gondolni képesek vagyunk benne." Hiador hát a valódi költő, hagyja hát az apró szellemeket, kik „óriási tálentumán" foltot keresve igyekeznek fölkapaszkodni. „Mi szívesen megadjuk, szól alább, kinekkinek a maga helyét kritikai pantheonában irodalmunknak,