Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

298 Petőfi-Könyvtár hány magyar asszonyság tündökölt egykor, mint nagy Verböczianus jurista — részletes tudomást máshol kell keresnie; ha nagy meglepetésére másoktól hallja a' hirt, hogy Petőfi Sándor cosmopolita lett: egyet megtudhat e' sorokból, mit eddig kritikáinak egy részénél talán elfeledhetett, 's ez az, hogy irótársai között vannak ollyanok is> kik eddigi működését méltányolják, kik fejlődését figyelemmel követve, 's látva a haladást, mely későbbi müveit jellemzi, tehetségeiben biznak. — Ki huszonnégy éves korában ennyi jelest alkotott, mint Petőfi, mindenkit kielégíthet, de magát bizonyosan nem, 's törekvéseit arra fogja fordítani, hogy még jelesebbeket teremtsen. B. Eötvös József Május 14. Budapesti Hiradó. 592. sz. 325. lapon a tárczában „Emléklapok egy főrangú hölgyhöz irta Hiador" czim alatt czikket közöl, melyből adjuk a következőket: Sok fiatal lyricusunk igen jeles, mond a nevezett czikk, de az elismerés mégis csekély a sajtó kottériáskodása miatt. „Egyik rész azt hiszi, hogy Magyarországnak csak egy (?) költője van, Petőfi ur; a másik rész viszont ugy véli, hogy Petőfi ur minden tehetsége mellett sem első költője hazánknak, hogy ehhez hiányzik nála általános műveltség és bármennyire megfelel is az olvasóvilág nyersebb része igényeinek, annál kevésbbé elégítheti ki azon kisebb, de mindenesetre eldöntő részét a müveiteknek, melly ezen — mint mondani szokás — természeterős talentomnak vad zúgása s tombolásában semmi gyönyört találni nem tud, nem akar Mi saját kegyelettel viseltetünk minden iránt, mi a szellemtől származik, és azért örömestebb látunk egy furiává alakított márványdarabot, mint a kőtömeget magát; mert minket inkább a szellem köt le, inelly a kődarabba lehelve lőn, és ezt müszemlélet tárgyává teremté át. A kritikusnak pedig első kötelessége arra tekinteni, minő ihlet eleveníti a holt alakokat. Ha ez ihlet aljasság kifolyása — akkor semmi nemes, tartós, tehát semmi való és szép nem terem-